Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

a legegyszerűbb kis népdalban is, az fogékonnyá válik a nyugati zenékultúra örökszép alkotásaira. Mert — amint Kodály Zoltán mondja »Magyarság a zenében« című tanulmányában — »az a társadalom, amely a cigányok mai műsorával minden zenei igényét kielégíti, művészi érzéke fejletlenségén kívül végtelenül megszűkült nemzeti öntudatról tesz tanúságot. Azt bizonyítja ezzel is, amit egész életével: hogy a néphagyományban élő régibb, tágabb nemzeti lélekhez nincs köze. Ezért zárkózik el a néptől, bizza sorsára, ezért közömbös a nagy átfogó nemzeti gondolatok iránt. Végül ezért nem teljesíti azt a funkciót, amely a nemzeti művészet megteremtésében a közösségre vár. Mély gyökerű művészet csak akkor keletkezik, ha milliók éreznek és gondolkodnak egyformán, s ezt egyeseknek sikerül kifejezni.« Énekóra. Az osztályénekórákon a Magyar Kórus énekeskönyvét használjuk : Kerényi-Rajeczky: Énekes Ábécé. Ez volt a tankönyvünk az I., II., és III. osztályban. Hisszük, hogy a mostani tanterv is csak átmenet a teljesebb zenetanítás felé és nemsokára eljön az idő, mikor minden osztályban tanulhatnak éneket a gimnázisták is. Az osztályénekórákon használjuk az iskolai furulyát is, amely az énektanításnak legjobban bevált segédeszköze. Ezt az olcsó, de amellett komoly teljesítményekre is alkalmas kis hangszert a tanulók hamar megtanulják, mert hiszen alig okoz nehézséget és mindig magukkal hozzák az énekórákra. Karének. Az osztályénekórák mellett az énekkarnak is nagy szerepe van a középiskola zenei nevelésében. Az énekkarnak nemcsak az a célja, hogy az iskolai ünnepélyek külső keretét adja, hanem az is, hogy általa megismerjék szülők és diákok egyaránt az új magyar kórusirodalom és a nyugati nemzetek nagy zeneszerzőinek legszebb alkotásait, megtanulják megérteni és élvezni a zenei formákat, belássanak régi korok lelkébe és átéljék a nagy mesterek örökszép műveit. Iskolánkban az énekkar énekel vasárnap a diákmisén, tehát az őskeresztény »schola cantorum« nemes és megszentelt hagyományait folytatva kapcsolódik bele a liturgia kegyelmi áramába. És ezenkívül az énekkar a közösségi szellem legjobb iskolája. Szociális gondolkodás ott kezdődik, ahol a közös munkával elérendő célt mindennek elébe teszik. Semmi sem ápolja és fejleszti a tanulókban az összetartás és együttmunkálkodás szellemét úgy, mint az ének és zene. Talán zeneéletünk fejletlensége is hozzájárult ahhoz, hogy társadalmunk annyira szétesett. Még mindig nem hisszük el, hogy az ének nemzetet összekovácsoló erő és ezért az iskolában a, nemzeti tantárgyak — magyar, történelem, földrajz — sorában van a helye. De addig még köztudattá kell válnia: »amit a zene nagyjai mondtak a világnak, azt nem pótolja semmi más s a nélkül emelkedettebb életet nem élhetünk.« (Kodály Zoltán: Magyarság a zenében.) Az osztályénekórákat, az énekkart és zenekart Czigler Ábel dr. tanár vezette. Az énekkar létszáma: 228. Ebből 145 szoprán, 35 alt, 16 tenor, 32 basszus. Tagjai: /. o. Ablakos, Bécsy, Békefi, Bizzey, Boronyai, Csiky, Danczkay, Endl, Fekete, Gombás, Jákó, Juhász, Kajári, Kerényi, Klein, Ligeti, Major, Nyirjesy, Óvári, Paulovits, Sándor, Takácsi, Tóth L., Tóth Z., Varga, Viniczay; //. o. Angeli, Bartos, Berecz, Fésűs, Hóka, Kántor, Kovács E., Kovács I., Kovács L., Kósa, Moncskó, Nagy, Neszlényi, Pangl, Schádli, Somody, Stein, Szalay, Szendi Szőczy, Takácsi, Tuboly, Várnai, Viniczay; III. o.: Arányi, Benke, Bognár, Esztergályos, Füri, Gött, Kerényi, Kollár, Kolossváry, Laszczik, Megyesi, Molnár, Nagy, Németh, Nickel, Rács, Schmidl, Süveges, Szabó, Varga; IV. o.: Illó, Juhász I., Juhász J., Keszei, Komlós, — 63 -=