Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

* 40. Állítsuk elő a kén módosulatait! (Kénport próbacsőben 115 C"-ra hevítünk s lassan lehűtjük. A kén hosszú, tűalakú kristályokban mered meg. Ha a megolvadt ként formába öntjük, nem lesz hely a kristályok kialakulására, hanem csak egyes kicsiny kristálylapok láthatók a megszilárdult anyagon (kristályos szerkezet). Ha a ként megolvasztjuk és tovább hevítjük, mind sűrűbb és sötétebb színű lesz, 200 C° körül már annyira megsűrűsödik, hogy ki sem önthető. Ha a hőmérsékletet emeljük, ismét folyékonnyá lesz, majd 440 O-on forrni kezd és gőzzé alakul. A forrásig hevített kén vízbe öntve nyúlós, rugalmas tömeggé válik, ez az alaktalan (amorf) kén.). * 41. Állítsunk elő vasszulfidot elemeiből! (2 gr kénvirágot és 3 gr vasport jól összekeverünk s száraz próbacsőben hevítünk. A keverék megtüzesedik és vasszulfiddá egyesül.). * 42. Készítsünk kénhidrogénes vizet! (A kénhidrogénes víz készítése ugyanúgy történik, mint a klóros vízé.). * 43. A kénhidrogénes víz milyen kémhatású? (Kék lakmuszoldatba kénhidrogénes vizet öntünk, az oldat rózsaszínű lesz. A kénhidrogénes víz tehát savanyú kémhatású.). * 44. Kéndioxid előállítása. (Tegyünk egy darabka kénrudat porcelláncsészébe és hevítsük láng felett. A kén meggyullad és kékes lánggal ég. Ha az égő kénre olyan üvegbúrát borítunk, melynek nyílását felül gumidugóval elzártuk, a kén egyideig még ég, majd elalszik. A búra alatt fejlődött gáz a kéndioxid. Vegyük ki a búra dugóját s a nyíláson nyujtsunk le égő fapálcikát. A gáz nem gyullad meg, sőt a pálcika elalszik. Tehát a gáz nem ég s az égést sem táplálja. A búra alá tett színes virág elszintelenedik.). * 45. Állítsunk elő ammóniát! (Kevés ammóniumkloridot kevés oltott mésszel porcelláncsészében összedörzsölünk. A hamarosan érezhető, átható, szúrós szag az ammóniától származik. Ammónia keletkezik akkor is, ha ammóniumklorid és oltott mész keverékét lombikban melegítjük.). * 46. Ammóniagáz gyors előállítása. (Gyorsan állíthatunk elő ammóniát, ha egy gázfejlesztő lombikot kétharmadáig megtöltünk ammóniumhidroxiddal és hevítéssel az ammónia nagy részét kiűzzük belőle. A levegőnél kisebb fajsúlyú ammóniát szájával lefelé fordított üveghengerekben fogjuk fel.)* 47. Mártsunk sósavba üvegbotot és tartsuk ammóniagázba! (Sűrű, fehér füst alakjában ammóniumklorid keletkezik.). * 48. Egy próbacsőbe öntsünk tömény sósavat, egy másikba tömény ammóniaoldatot. A két próbacsövet úgy erősítsük csiptetőbe, hogy nyílásuk közel legyen egymáshoz, alsó részük pedig távolabb essék s két Bunsen-lángon melegítsük őket! (Az ammónia és a sósav sűrű ködfejlődés közben ammóniumkloriddá egyesül.). * 49. Készítsünk hűtőkeverékeket és állapítsuk meg azok hőmérsékletét! (3 súlyrész apró darabokra tört jeget 1 súlyrész konyhasóval keverünk! 4 súlyrész hamuzsírt 3 súlyrész jéggel keverünk! 1 súlyrész szalmiáksót 5 súlyrész jéggel keverünk.). * 50. Salétrom és kénsav keverékéből állítsunk elő salétromsavat! (Üvegdugós retortába nátriumnitrátot szórunk, csövére egy lombik nyakát húzzuk. A retortát vasállványra, a lombikot háromlábon elhelyezett tölcsérbe tesszük. A retortába — 16 -=