Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

A tanítás közben bemutatható kísérletek. * 1. Állapítsuk meg a víz forráspontját! (Hosszúnyakú, oldalt csővel ellátott lombikot félig meglökünk vízzel és a dugón keresztül erre a célra való hőmérőt állítunk bele úgy, hogy a folyadék gőze ne csak a hőmérő gombját, hanem az egész osztályzattal ellátott csövet érje. A lombik tartalmát Bunsenégővel melegítjük mindaddig, míg csak a higanyfonál emelkedik. Az a pont, ahol a higany hosszabb forralás után megállapodott, a víz forráspontja. Ha a barométer állása rendes, ez a hőmérsékleti pont 100 C fok.). * 2. Határozzuk meg a víz fagyáspontját! (Ha a víz és jég keverékébe hőmérőt állítunk, hosszabb idő múlva a hőmérő higanyfonala 0 foknál állandó helyzetet foglal el s változatlanul marad mindaddig, míg a jég el nem olvad. Ha a vizet melegítjük, a higanyfonál emelkedni kezd.). * 3. Állapítsuk meg a timsó, salétrom és stearinsav olvadáspontját! (A szilárd testek olvadáspontját leginkább úgy határozzuk meg, hogy kis részletüket vékonyfalú üvegcsőbe tesszük, lassan melegítjük és megfigyeljük, hogy milyen hőfokon indul meg az olvadás. Ha pontosabb eredményt akarunk, a vizsgálandó anyaggal töltött olvasztócsőhöz két kaucsukgyűrűvel hőmérőt erősítünk s felmelegítésre fürdőt használunk (vízfürdőt, ha a test már 100 C fok alatt megolvad, glicerin- vagy paraffinfürdőt, ha magasabb hőmérsékleten olvadna ). A fürdőt dróthálón keresztül Bunsen-Iánggal hevítjük. A hőmérővel összekötött üvegcsövet csíptetővel kezünkbe fogjuk és a fürdőbe állítjuk. A fürdőt melegítés közben üvegpálcával kevergetjük, hogy hőmérséklete egyenletes legyen. Abban a pillanatban, amikor a test megsüpped, a hőmérő leolvasott állása mutatja a kérdéses test olvadáspontját.). * 4. Kristályosítsuk ki a kálisalétrom és a timsó vizes oldatának egy részét! (Ha üveghengerbe hideg vizet öntünk és annyi salétromot szórunk bele, amennyit csak fel tud oldani, telített oldatot kapunk. Ha ehhez a telített oldathoz még feles salétromot adunk, az már csak úgy oldódik fel, ha az oldatot melegítjük. Amint a felmelegített oldat lassanként hűlni kezd, az oldott anyag bizonyos mennyisége (a feles mennyiség) szép, színtelen kristályok alakjában kiválik. Gyors lehűléskor szintén keletkeznek kristályok, ezek azonban aprók. Szép kristályokat kapunk a timsó telített oldatából is, ha abba cérnaszálon timsókristályt függesztünk.). * 5. Porcelláncsészében hevítsünk néhány darabka timsót! (A timsó felpuffad, majd kristályvízében megolvad, a víz habzás közben elillan és égetett timsó marad vissza.). * 6. Készítsünk kobaltoklorid oldatot! (Hogy a kristályvíz megléte vagy eltávozása sokszor színváltozással jár, azt legjobban a kobaltoklorid oldatból készült tinta használatakor tapasztalhatjuk. A vízmentes kobaltoklorid kristályai kékszínűek, vízben könnyen oldódnak s az oldatból bepárologtatáskor rózsaszínű kristályok alakjában kiválnak. Ha e kristályok híg oldatával írunk, a halvány, rózsaszínű írás a fehér papíron alig vagy egyáltalában nem látszik. Ha azonban a papírt felmelegítjük, eltávozik a kristályvíz és az írás megkékül.). * 7. Állapítsuk meg, hogy két víz közül melyik a keményebb és melyik a lágyabb? (Mindegyikkel félig megtöltünk egy-egy próbacsövet és néhány csepp szappanoldatot adunk hozzájuk. Hosszabb összerázás után a lágy víz jobban habzik és habját tovább tartja, mint a kemény víz.). — 10 -=