Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

Most már van olyan tankönyvünk, amelyiknek minden éneke a magyar népi zenének egy-egy remekműve: ez a Kerényi—Rajeczky: Énekes Ábécé, a Magyar Kórus énekeskönyve. Az I., II. és III. osztályban ez volt a tankönyvünk. Hisszük, hogy a mostani tanterv is csak átmenet a teljesebb zenetanítás felé és nemsokára eljön az idő, mikor minden osztályban legalább heti egy órában tanulhatnak éneket a gimnazisták is. Az osztályénekórák mellett az énekkarnak és zenekarnak is nagy szerepe van a középiskola zenei nevelésében. Az énekkarnak és zenekarnak célját sokan csak abban iátják, hogy az iskolai ünnepélyeken az ének- és zeneszámok adják a keretet. Pedig sokkal fontosabb ennél az, hogy a fiúk megismerik az új magyar kórusirodalom és a nyugati nemzetek nagy zeneszerzőinek legszebb alkotásait, megtanulják megérteni és élvezni a zenei műformákat, belelátnak régi korok lelkébe és átélik a nagy mesterek örökszép műveit. Az a tanuló, aki az énekórán a reneszánsz kórusokat, vagy a mai magyar szerzők népzenéből sarjadt műveit énekli, aki a zeneórákon Bachot, Hándelt, Vivaldit, vagy a magyar szerzők közül Bartókot és Kodályt játszik, felnőtt korában nern fogja beérni azzal a selejtes, álmagyar és ízléstelen zenével, mely ma még sajnos, annyira jellemző városi zeneéletünkre. És azután az énekkar a közösségi szellem legjobb iskolája. Szociális gondolkodás ott kezdődik, ahol a közös munkával elérendő célt mindennek elébe teszik. Semmi sem ápolja és fejleszti a tanulókban a szolidaritást, az összetartás és együttműködés szellemét úgy, mint az ének és a zene. Talán zeneéletünk fejletlensége is hozzájárult ahhoz, hogy társadalmunk annyira szétesett. Még mindig nem hisszük el, hogy az ének nemzetet összekovácsoló erő és ezért az iskolában a nemzeti tantárgyak — magyar, történelem, földrajz — sorában van a helye. De addig még köztudattá kell válnia: »amit a zene nagyjai mondtak a világnak, azt nem pótolja semmi más s anélkül emelkedettebb életet nem élhetünk. (Kodály Zoltán: Magyarság a zenében. Mi a magyar? 414. o.) Az intézeti énekkart és a vonószenekart Czigler Ábel dr. tanár vezette. Az énekkar létszáma: 118. Ebből: 35 szoprán, 38 alt, 22 tenor és 23 basszus. Tagjai : /. o. Angeli, Bartos, Devecseri, Etyekfalvi, Fésűs, Fiizesséry, Fodor, Hoós, Kalocsai, Kántor, Kovács E., Kovács Imre, Kovács István, Kovács L., Kósa, László, Montskó, Nagy, Neprosszel, Schádli, Stein, Szendy, Szőczy, Takácsi Nagy, Várnai, Veiland, Viniczay; II. o. Arányi, Bálint, Benke, Bognár, Esztergályos, Füri, Gött, Kerényi, Kolossváry, Kuna, Kutor, Laczkó, Laszczik, Megyesi, Molnár, Németh G., Németh L., Nickel, Rács, Róka, Ruzicska, Schmidl, Süveges, Szabó, Varga; III. o. Bodor, Farkasfalvi, Fiái, Hoffer, Horváth, Illó, Juhász I., Juhász J.» Kern, Keszei, Komlós, Kőszegi, Nagy, Németh, Orbán, Péti, Philipp, Pintér, Szarka, Szentendrey, Szöllősi; VI. o. Asztalos, Éarkas, Franki, Kovács, Lányi, Mészáros, Pallay, Szotyori, Vörös; VII. o. Bocsor, Bognár, Falusi, Ferenczi, Fésűs, Gerencsér, Halasi, Ifi, Jeszenszky, Nóvák, Pintér, Radóczy, Regős, Riethmiiller, Szabó, Szikszay, Szigethy, Vizi; VIII. o. Abszinger, Blaschek, Falvai, Farkas, Fraknói, Fülöp, Gonda, Heltay, Hevessy, Markovics, Nagy, Pauer, Polczer, Pongrácz, Szőczy, Tarján, Veress, Zóni. Orgonált: Farkas István, VI. o. t. Az énekórákat kedden és pénteken a hatodik tanítási órában tartottuk. Az iskolai ünnepélyekre és nyilvános szereplésre megtanult énekek: Arcadelt: Ave Maria. Ádám J.: Elindultam szép hazámból. Ádám J.: Somogy— 64 • —