Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

A tanévet Veni Sancte-val nyitottuk meg és Te Deum-mal fejeztük be. A tanítást mindig imádsággal kezdtük és végeztük. Déli harangszóra pedig az Úrangyalát, illetve a Regina Coeli-t mondottuk el. Szeptember, október, május és június hónapokban naponként szentmisén vettünk részt, de a hidegebb hónapokban is alkalmat adtunk tanulóinknak a szentmise hallgatására és ajánlottuk az előadás előtti szentséglátogatásokat. Hogy tanulóinknak az eucharisztikus áldozatba való lelki belekapcsolódását megkönnyítsük és hogy a szentmisén való hétköznapi részvételt változatosság által számukra folyton új élménnyé tegyük, hetenként kétszer karénekkel, kétszer közös imával és énekkel, egyszer csak közös énekkel, egyszer pedig csak közös imával töltöttük ki azt (missa recitata, a változó részekkel együtt), egy napon pedig teljes csend volt a szentmise alatt, hogy mindenki egészen egyéniségének, illetve igényének megfelelően vehessen azon részt. Az egész ifjúság megtanult 70 éneket, amelyeknek begyakorlását a hittanórákon végezték. — Alapos előkészítés után 59 tanulónk vette fel a bérmálás szentségét. Febr. 29.— márc. 2. napjain tanulóink két csoportban és az előírt napirend szerint lelkigyakorlatot végeztek. A négy alsó osztály lelkigyakorlatát dr. Projty Márton, szfvár-maroshegyi lelkész, a felső osztályosokét dr. Ebner Jenő, lazarista teológiai tanár vezette. Munkájukat készségesen támogatta a tanári kar minden tagja, főkép az osztályfőnökök, akik a lelkigyakorlat napjain egy-egy konsziderációt tartottak fiaiknak. Törekedtünk ránevelni tanulóinkat arra, hogy éljenek együtt az Egyházzal, a vasár- és ünnepnapi szentmiséket a magyar misekönyv használatával tegyék a maguk számára igazi lelki élménnyé s az egyházi évet a liturgia szellemében éljék végig. Február 3-án balázsáldásban részesítettük, febr. 7-én meghamvaztuk tanulóinkat. Résztvettünk a böjt 3. vasárnapján templomunkban tartott szentségimádáson, a nagyheti szertartásokon és az úrnapi körmeneten. A szentimrés lelkület erősítésére nov. 5-én iskolai ünnepséget tartottunk. Vallásos kegyelettel emlékeztünk meg a ciszterci kapcsolat folytán hozzánk közelállókról. Az intézet egykori tanáraiért, tanulóiért, jótevőiért és a ciszterci diákszövetség elhunyt tagjaiért szentmisét mutattunk be. A vallásos lelkület elmélyítését, az eleven hitből fakadó lelki derű nevelését, a kat. öntudat és az apostoli buzgóság felszítását s az Actio Catholica támogatását szolgálták az intézetben működő vallásos, egyesületek (MáriaKongregáció V—VIII. osztályosok részére, 102 taggal, Élő Rózsafüzér II—IV. osztályosok részére 105 taggal, Jézus Szent Gyermekségének Műve 63 taggal 52'20 P, Katolikus Hitterjesztés Egyesülete 186 taggal 211-50 P a miszsziók javára) s az ifjúságunk körében terjesztett vallásos lapok és folyóiratok (Zászlónk 51 pld., Mária-Kongregáció 42 pld., Jövő Frontja 53 pld., A Szív 56 pld., Magyar Kultúra 21 pld, Kis Hitterjesztő 9 pld., Missziós Ifjúság 87 pld., Katolikus Missziók 26 pld.). Május hónapban minden szentmisénk végén imádkoztunk a Béke Királynőjének oltalmáért s 1 — 1 szentáldozást ajánltattunk fel tanulóinkkal a háború borzalmainak megrövidüléséért s továbbterjedése veszedelmének elkerüléséért. Nemzeti nevelés. Ifjúságunkkal való foglalkozásunk másik hatalmas kerete a nemzeti nevelés volt, hogy átfogjuk az ifjúság akaratát, áthassuk egész szellemét és előkészítsük a nemzet iránti áldozatos életre. E hazafias érzés elmélyítésére felhasználtuk országunk, őskoronázó városunk és intézetünk ünnepségeiből — 27 • —