Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

épen ezért az alagsorban fekvő légvédelmi óvóhely és raktárhelyiségek fesztávolságait csökkentve, két oszlopsort helyeztünk el, mely oszlopsorok alatt a főfalak merevítő vasbetonbordákkal lettek összekötve. Ekként 250—350 m szélességű vasbeton papucsalapozás készült, amely rácsos kialakítást nyert. Az alapozás rácsos kialakítása biztosítja az épület összekötöttségét és a kis talaj igénybevételt. A rend kedvéért megjegyzem, hogy a főépület alapsíkja a talajvíz felső szintjével esik össze. A legnagyobb meglepetésben mégis a kazánház megépítése során részesültünk. A kazánház alatt ugyanis a pincepadlószintet 294 m-rel mélyebbre kellett helyezni, hogy a gőzfűtés megfelelő üzemét biztosítani lehessen. Ilyen módon lehetett csak elérni azt, hogy az u. n. magyar kapu alatt megfelelő szintmagasságban legyen a szénpince elhelyezhető. A talajvíz szintje —4'44 m volt, akkor, amikor a kazánház padlószintje —5 07 m, a kazánház alapjainak szintje —601 m volt. Tehát nyilvánvaló volt az, hogy itt az alapozással, a talajvíz szintje alá 1 57 m-rel kellett lemennünk. Ezzel előre számoltunk a tervezés során, azonban nem számoltunk a nagy számban feltárt kutató árkok és fúrási helyek ellenére sem azzal — mert arra semmiféle támpont nem állott rendelkezésre — hogy a kazánház alatt folyóhomokot találunk. A víz szivattyúzásával ez az aprószemű folyóhomok mint kolloid úszott a vízben és veszélyeztette a szomszédos emeletes bérházépületet, valamint az egész utca építményét (ahol a városi főnyomóvezeték vonul). Félős volt, hogy ezen homokszemecskék kiszivattyúzása révén ezek összedőlnek. A homok összetételére vonatkozólag jellemző adatként közlöm, hogy oly intenzív volt annak áramlása, hogy a víz szivattyúzásához készített kút fenékszintje annak lebetonozásáig, 1 órai szivattyúzás mellett 1 00 m-t emelkedett. Nem volt kétséges az, hogy az alapozást és magát a kazánházat csak talajvízsűllyesztéssel lehet megoldani. Azonban a talajvíz sűlylyesztése épen ezen kolloidhomoknak jelenléte miatt rendkívül bonyolultnak látszott. Nem maradt más hátra, mint ezt a munkát szádfalazással és a szivattyúzás érdekében szűrő és szivárgó berendezéssel létesíteni. E célból az alacsonyabb régiókban (szénraktár) deszkából készített szádpallókat, a többi helyeken a magasságuknak megfelelőleg nullás és egyes Larsen-pallókat vertünk le. A közölt 13., 14. sz. ábrák mutatják a Larsen-pallók állását, fekvését és leverési módját, mely ugyanúgy, mint a tornatermi cölöpözés, kézikosokkal történt. A homok intenzív ellenállására jellemzésül meg kell jegyezni, hogy az egyes számú Larseneket 250 kg-os kosokkal lehetett csak lejjebb szorítani és a homok olymérvben fogta meg a vas Larsen-pallókat, hogy az utólag kihúzott Larsen-pallók 30',\-a annyira deformálódott, hogy azokat újból felhasználni nem lehetett. A fennálló talajviszonyok azután kellő magyarázatot adtak azokra az állapotokra, amelyek a szomszédos házaknál tapasztalhatók. így például az u. n. és a Rend által megvásárolt Kégl-ház mellett a régi épület falait nem lehetett lebontani, mert félős volt az, hogy a Kégl-ház teljesen összeomlik. A nevezett ház szabad tűzfalánál az egyik helyen a függőlegestől 38 cm-t kitevő elhajlást észleltünk, amit az tett lehetővé, hogy a tűzfal a tető; és födémgerendákkal az udvari főfalhoz kellő merevítésben részesült. Épen az adott körülmények folytán az iskolaépületnek a Kégl-ház mellé való csatlakoztatása is nehézségeket okozott, miért is a főfalat nem lehetett a Kégl-házig kivinni, hanem a meglévő lebontott épületi falcsonkok mellett szoliter vasbetonoszlopok készültek, mely vasbetonoszlopok szóló alapozásban részesültek. Az oszlopok egymással vasbetonkiváltó gerendákkal lettek össze- 20 —