Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

Ez az elrendezés a rendkívüli méretek folytán különleges műszaki megoldásokat tett szükségessé. A 7'70 m fesztávolságú tanterem és a 4 00 m fesztávolságú folyosó indokolta, hogy többtámaszú vasgerendák közötti vasbetonlemez-födém létesüljön és így a fellépő nyomatékokat a lehetőséghez képest csökkentsük. A tantermeknél alkalmazott 660 rn szélességű ablakok a nagy tantermi traktus mélységre való tekintettel különösen rendkívüli méretű vasbeton-kiváltók alkalmazását tették szükségessé. Általában a horizontális kötésekre rendkívül nagy súlyt kellett fektetni, mivel a talajviszonyok sokfélesége azt feltétlenül megkívánta. Mindenekelőtt a munka megkezdését megelőzőleg talajfúrási próbák készültek. Ezek a talajfúrási próbák azt igazolták, hogy a Várárokban lévő részen 600 m mélységig ingoványos tőzegtalaj van rendkívül nagy vízbőséggel és pedig akként, hogy a talaj felszíne alatt már 50 cm mélységben talajvíz jelentkezik. Már a munka megkezdése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a Várárokba kerülő tornatermi épület alapozása komoly gondot igényel. Eredetileg vasbetonlepény alapozásra gondoltunk s ennek megfelelőleg vasbetonlepényalapozás terveit készítettük is el. Óvatosságból azonban a talajt terhelési próbáknak vetettük alá, amit a csatolt 8. sz. ábra szerinti módon hajtottunk végre. A kísérlet eredménye megdöbbentő volt, mert 02 kg/cm

2 talajfeszültség mellett a kísérleti kocka 1 óra alatt 18 cm-t süllyedt be, majd eldőlt és kifordult. Ez a kísérlet tökéletesen kizárta annak lehetőségét, hogy a 12 00 m fesztávolsággal is bíró tornatermi épületet vasbetonlepény alapozásra állíthassuk és ezért a cölöpalapozás mellett döntöttünk. A cölöpök fejeként betontömbök készültek, mely betontömbök 4—4 cölöpfejet fogtak össze. Az itt alkalmazott cölöpök vasaltvégű puhafacölöpök voltak, melyekre ezek a betontömbök lettek ráállítva. Az itt közölt 11. és 12. ábrák mutatják a cölöpök verését. A betontömbök fölé gyárilag készített kútcsövek lettek kútszerűen felállítva, mely kutak betonmaggal lettek kitöltve (1. 10. sz. ábra). Ezen betonmag felső síkján a végleges terepszint alatt csuklós csatlakozással vasbetonkoszorúk nyertek elhelyezést, mely koszorúkiváltó-gerendaszerkezet a tornatenni épület kitöltő falát viseli (I. 9. sz. ábra.) Ezeken a cölöpnyalábokon, illetve kutakon állnak a vasbetonkeretek, mely vasbetonkeretek felül és közbül újabb koszorúgerendákkal vannak összekötve. A vasbetonkeretek csuklós kiképzésűek, mely csuklók horizontális vasbeton vonórudakkal bírnak. A tornaterem felépítésének szerkezetére vonatkozólag a 9., 10., 11. és 12. sz. fényképfelvételek nyújtanak kellő felvilágosítást és ábrázolják az építkezés során ott felmerült nehézségeket. A tantermi épület alapozása sem volt egyszerű. A tantermi épület a vár területére esett és a talajmunkák során kitűnt az, hogy a több évszázaddal ezelőtt ott állott épületek tölgyfarácsozatokon állottak. Ezek a tölgyfarácsozatok a földmunka végrehajtása során felbukkantak és igazolták azon meggondolást, mely a főépület alapozásánál vezetett (I. 6. sz. ábra és a 6/a sz. táblázat). Az itt talált talaj összetétele olyan volt, hogy amennyiben az építményt a végleges hordképes talajra kellett volna ráépíteni, úgy mintegy 40.000 P-t kitevő többletköltség merült volna fel, csupán a főépület alapozási munkálataival kapcsolatban (nem számítva azokat a nehézségeket és költségeket, amelyeket a talajvíz szivattyúzása jelentett volna). Számolva azzal a lehetőséggel, hogy az épület idővel süllyedni fog, ezért az épületet mintegy 90 cm vastagságú tőzeg és alatta elfekvő humusztalajra állítottuk rá. A rendeltetésének megfelelőleg a talajigénybevételek csökkentése érdekében kívánatosnak látszott, hogy minél nagyobb alapterületet nyerjünk és — 18 • —