Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

»Ez az áldás« — fejezte be szavait — láthatatlanul tovább terjed és reászáll minden tanárra és diákra, aki ennek az iskolának a küszöbét átlépi. Az új iskola cölöpökre épült. Ahogyan ezek a cölöpök összekötik a felszínt a régen múlt századok rétegeivel, úgy kösse össze az új intézmény is a modern kor szellemét a régen niult századok megszentelt hagyományaival . A lelkes tetszéstől sokszor megszakított megnyitó után a lázas betegség miatt megjelenésében akadályozott Hóman Bálint kultuszminiszter nevében Jalsovitzky Károly államtitkár mondott beszédet. Méltóságos Apát Úr! Nagyméltóságú Uraim ! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Hóman Bálint Miniszter Úr Őexelienciája lázas betegség után lábbadozóban van ugyan, de orvosai rendeletére — legnagyobb sajnálatára kénytelen volt lemondani arról a szándékáról, hogy a mai ünnepélyen személyesen jelenjen meg és engem tisztelt meg azzal, hogy Őt itt képviseljem. Őexcellenciája megtisztelő megbízásának teszek eleget, amikor szívélyes üdvözletét tolmácsolni szerencsés lehetek. Mindig szívesen jövök Székesfehérvárra, vonz sok tanulságot nyújtó kultúrája. Történelmi emlékei, a föld alól előkerült ősrégi köveitől kezdve, át a barokk-kor ragyogó emlékein, a mai város kultúrintézményéig mind egy nagy műveltség hirdetői. Bizonyítékai egy tradicionális magyar műveltségnek. Egy műveltségnek, amely immár ezer éves. És csaknem ennyi ideje, hogy e műveltségnek hordozója, gondozója és fejlesztője azóta, hogy hazánkban megtelepedett, a Cisztercita Rend. A földi munka áldásait hozták 800 évvel ezelőtt ide, a földmívelést vallották elsőrendű feladatuknak, maguk is végezték a kézi munkát és ezzel felemelték a munkát. így kapcsolódnak szorosan a magyar földhöz, a magyar néphez. Az urakhoz, az uralkodókhoz pedig tudásukkal, műveltségükkel, szellemi előkelőségükkel. De végezzenek bármilyen munkát, kint a szabad ég alatt, otthonukban a kolostorok könyvtárában, az írószobákban, a lelki és erkölcsi élet művelése a főcél, amire törekszenek. És e téren érvényesül a Rend hatalmas belső ereje és lesz munkásságuk elevenen ható erővé, a társadalmat formáló tényezővé. A hitben építenek. Munkásságuk mindig a helyzet adottságához alkalmazkodik és erőforrása a kereszténységnek épúgy, mint a nemzetnek. Tiszteletreméltóan őrzik a hagyomány szellemét és mindenkor történelmi folytonosságban tudják kapcsolni a multat a jelen akarásával. Látjuk ezt kitűnő középiskoláiknál. Mikor a 19. század elején a magyarság sorsának intézése kezd a középosztályra hárulni, szervezik meg gimnáziumaikat, amivel fontos művelődési szükségletet elégítenek ki, mert mire az állani egyik legfontosabb fenntartó tényezője a középosztály lesz, a Cisztercita Rend iskoláiból kikerült művelt emberek egész sora áll alapos és helyes ismeretekkel az alkotó munka szolgálatába. Egy évszázadot meghaladó idő óta folyik már a Rend középiskoláiban a nevelés. Mozgató ereje és tápláló forrása ennek a nevelésnek a krisztusi hit, a krisztusi, amely közös a magyarsággal és amely a reményt adja. De Krisztus útja a haladás és ezt az útat járja a Cisztercita Rend akkor, amikor rendi szellemének és hagyományainak továbbfejlesztésére áldozatos készséggel felépíti gimnáziumának új otthonát. Legyen ez az épület is a magyar nemzeti művelődés otthona és az új falak között is régi fénnyel tündököljenek a Rend erényei! Isten dicsőségére és a haza szolgálatára! És most, legyen szabad a tanítványok sorához csatlakoznom és hálás kegyelettel emlékeznem Békefi Rémig apát úrra, akinek a budapesti egyetemen tanítványa voltam. — 9 • —