Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

és hogy a szentmisén való hétköznapi részvételt változatosság által számukra folyton új élménnyé tegyük, hetenként kétszer karénekkel, kétszer közös imával és énekkel, egyszer csak közös énekkel, egyszer pedig csak közös imával töltöttük ki azt (missa recitata, a változó részekkel együtt), egy napon pedig teljes csend volt a szentmise alatt, hogy mindenki egészen egyéniségének, illetve igényének megfelelően vehessen azon részt. Ezen a napon szokásban volt az »offerá!ás«, a lelki áldozathozás is, nagyobbrészt valami önmegtagadási gyakorlat formájában, amelyhez az erőt a fiúk a szent áldozásból igyekeztek meríteni. Az egész ifjúság megtanult 69 éneket, amelyeknek begyakorlását a hittanórákon végezték. — Alapos előkészítés után 102 tanulónk vette fel a bérmálás szentségét. Március 2—4. napjain tanulóink két csoportban és az előírt napirend szerint lelkigyakorlatot végeztek. A négy alsó osztály lelkigyakorlatát Luttor Ferenc dr., székesfehérvár-belvárosi káplán, a felső osztályosokét Lantos Kiss Antal, győri káplán vezette. Munkájukat készségesen támogatta a tanári kar minden tagja, főkép az osztályfőnökök, akik a lelkigyakorlat napjain egyegy konsziderációt tartottak fiaiknak. Törekedtünk ránevelni tanulóinkat arra, hogy éljenek együtt az Egyházzal, a vasár- és ünnepnapi szentmiséket a magyar misekönyv használatával tegyék a maguk számára igazi lelki élménnyé s az egyházi évet a liturgia szellemében éljék végig. Február 3-án balázsáldásban részesítettük, március 22-én meghamvaztuk tanulóinkat. Résztvettünk a böjt 3. vasárnapján templomunkban tartott szentségimádáson, a nagyheti szertartásokon és az úrnapi körmeneten. A szentimrés lelkület erősítésére nov. 5-én iskolai ünnepséget tartottunk. Kegyelettel emlékeztünk meg február 16-án elhúnyt szentséges atyánkról, XI. Piusról s gyermeki hódolattal köszöntöttük utódát, XII. Pius pápát koronázása napján. Vallásos kegyelettel emlékeztünk meg a ciszterci kapcsolat folytán hozzánk közelállókról. Az intézet egykori tanáraiért, tanulóiért, jótevőiért és a ciszterci diákszövetség elhúnyt tagjaiért szentmisét mutattunk be. A vallásos lelkület elmélyítését, az eleven hitből fakadó lelki derű nevelését, a kat. öntudat és az apostoli buzgóság felszítását s az Actio Catholica támogatását szolgálták az intézetben működő vallásos egyesületek (Mária-Kongregáció 97 taggal, Élő Rózsafüzér 86, Jézus Szent Gyermermekségének Műve 63 taggal — 54-50 P, Katolikus Hitterjesztés Egyesülete 177 taggal — 31140 P a missziók javára) s az ifjúságunk körében terjesztett vallásos lapok és folyóiratok (Zászlónk 52 pld., Mária-Kongregáció 46 pld., Jövő Frontja 37 pld., A Szív 50 pld., Magyar Kultúra 21 péld., Kis Hitterjesztő 9 pld., Missziós Ifjúság 87 pld.) Nemzeti nevelés. A forró hazafias érzés ápolása, meggyökereztetése a másik döntő, kisugárzó forrása volt nevelő munkánknak. Vigyáztunk arra, hogy ez ne tétlen szólamokban, hanem cselekvésben, okos és szívós tevékenységben nyilvánuljon meg. Nemzeti nevelésünk lényegének nemcsak az ünneplést tartottuk, hanem azt is, hogy a nemzet hibáinak reális megismerésére, ellenük folyó állandó küzdelemre, kitartó cselekvésre, nemzeti erényeink gondozására, nemzeti szükségleteink helyes meglátására szoktassuk tanítványainkat. »A közösségi szolgálat boldog örömére, a történeti holnap nagy létkérdéseinek megoldására nekünk kell ránevelnünk a magyar ifjúságot. Gondolkodásban, érzületben és akaratban egységbe öntve, mi égetjük a lelkébe a ma — 47