Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

A mi Szent Istvánunk. Szent István királyunk lelkét büszkén ragyogtatja a magyar ifjúság tiszta tekintete; edzett izmai az Ő fenntartó akaratát feszítik, lelki és szellemi világa az Ő nagyszerű elgondolásait valósítja ... És a fehérvári ciszterci diákság mindezeket fokozott színnel és fénnyel lobogtatja . . . A keresztény Európa kialakulása javában folyt, amikor egy más világból jövő, de isteni küldetéssel vezérelt nép tolódott kelet felől, hogy sorozatos üldöztetése után elfoglalja helyét Európa legszebb földrajzi egységében és megoldja a vajúdó kérdést: kié legyen ez áldott föld, a németeké vagy a szlávoké? A választott nép határozott. A magyarság megszállja ezt, ahol a leghatalmasabb népek uralma is csak rövidebb ideig tartott. Rokonainak, a hunoknak és avaroknak örökébe lép. De a honfoglalást követő kalandozások vérözönében elpusztult volna, ha fejedelmi belátás és bölcseség meg nem állítja. Világosság dereng feléje; új élet, új világ bontakozik. Géza éles szemmel néz a jövőbe; befogadja a kereszténységet. Nemzetmentés történik. De nemzetgyökereztetés is. Ez már a fiú érdeme. Szent István királyé. Szent István tiszta keresztény szellemben nevelkedik. S bár sok ősi zordonság rajzik még körülötte, fenséges lelke, amelyet a keresztény kultúra eszméi és törekvései telítenek, az ellentétes erők sorsdöntő viaskodásában a jó felé hajol, a jobb felé tör, nemzete javát, nemzetének nagy és elvitázhatatlan érdekét áhítja. Szívében a kereszt, kezében a kard, gondolkozásában és cselekedeteiben a józanság. Apostoli buzgósággal térít, férfias határozottsággal véd, üdvözítő nyíltsággal nevel — a nemzeti erények megóvása mellett minden túlzástól és félszegségtől mentes új életformára vezet. Átmenő, _felemelő, ideális korszaknaK a lelki vezére és mindene. Árpád, a honszerző, az igéret földjére hozza a magyart, Szent István, a honszervező, biztosítja azt; ebben rejlik múlhatatlan nagysága és örök dicsősége. Szent István a magyar keresztény egyház és magyar keresztény királyság megalapításának s megszervezésének fejedelmi tényével szeretett hazáját a nemzet-, az egyház- és világtörténelemnek magasraemelt tényezőjévé avatja, az idegenül álló s összetörésre szánt magyar földre hatalmas, szabad, gazdag és művelt országot teremt s a nemzeti fejlődés szélesen feslő lehetőségeit megadja. A király és ország hatalmát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a keresztény Nyugat politikai közösségébe való belépésével számottevő, irányító, előkelő része tudott lenni a keresztény népek csoportosulásának; függetlenségét bizonyítja, hogy bár másokon uralkodni, mások jószágából valamit is elvenni nem akart, de szolga sem kívánt lenni, sem mások alárendeltje; szuverénítását mindenkivel szemben megőrizte és tiszteltté tette; mint a keresztény nemzetek testvére, osztályosa akarta szolgálni az egyetemes keresztény érdekeket.