Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

Imre, V. Cintányéros: Mihály Gyula, VII. Nagydobos: Csitáry ű. Géza, VII. Nagydob-húzók: Farkasfalvy István, Szentendrey Károly, I. Fafúvó hangszert tanult még: Király Zoltán, IV., rézfúvókat: Szász István, Angyalffy György, Ringhoffer Ernő, IV., Markovics László, Simán Gyula, VI. o. t. Hetényi Pál alhadnagy, a honvédzenekar vezetője ezidén is készséggel oktatta fúvózenészeinket. A fúvózenekar szerepelt a cserkészfarsangon, szerenádot adott nagymélt. Hóman Bálintné úrasszonynak, a tornaünnep alkalmával indulókat játszott a kivonuló ifjúság élén. Vezető tanár: Námesy Medárd. 2. A jazz-band, mint a cserkészfarsang állandó szereplője két tangót és két angol walzert tanult. Az együttes az elsorolt vonós és fúvós zenészekből került ki Freész János, VII. saxofón-játékával és Takács Ferenc, VIII., ml 1. Farkas László, VII. zongorakíséretével. 3. Vonószenekar. Szeptember elején újra megalakult az intézeti vonószenekar is, mely első összpróbáját szept. 17-én tartotta. A vonószenekarnak 20 tanuló a tagja, megoszlás hangszerek szerint: van 14 hegedű, két mélyhegedű, két térdhegedű és két nagybőgő. Próbát hetenkint kétszer tartunk, (kedden délután 4—5-ig és pénteken l/s 5—','2 6-ig). A próbákra az intézet dísztermében jönnek össze a tanulók. A vonószenekar a középiskolai zenei nevelésnek ép oly eszköze, mint az ének: a célja is az, mint az éneké: a zenei ízlés csiszolása és fejlesztése. Ma, amikor a fejlődő gyermeki lélek a szülői ház és a rádió révén olyan különböző és sajnos legtöbb esetben kétes értékű zenei hatás alá kerül, igen fontos a zenei élet egész vonalán, a zenei kifejezési formák minden területén az irányítás, nevelői ráhatás. És ez nemcsak annak a 20 tanulónak kincse, akik a vonószenekarban játszanak, hanem az intézeti ünnepélyeken az egész ifjúság kincse lesz. A zene az aktív alakításból indul ki, hogy eljusson a művészi élményig, mely a zene nevelő értékeinek forrása. Anyagunk kiválasztásánál is az a meggondolás vezetett, hogy a vonószenekar elsősorban is nem reprezentációs eszköz, hanem komoly és értékes alkalom a zenei önművelésre. Ezt azonban csak teljes értékű művekkel érhetjük el és így már eleve kizártuk az átiratokat és az elég rosszul „könnyű zenének" nevezett darabokat. A tanulóknak azonban még ezenfelül világosan kell látni és megtalálni a zenei formanyelv elemeit is, mert hiszen teljes átértés nélkül csak lélektelen, értéktejen lejátszás lehetséges, de semmiképen sem zenei ízlésfejlődés és értékgyarapodás. Elhibázott volna tehát olyan zeneműveket játszani iskolai zenekarral, melyekben nincs meg a szigorúan kötött forma, (pl. a romantikusoknál!) vagy amelyekben a forma túlságosan széles és így a zeneileg még kevéssé iskolázott tanulók nem ismerik fel, pl. (Beethoven vonósnégyesei, Schubert szimfóniák stb.). Ezzel szemben a XVI — XVIII. század zeneirodalmában igen sok olyan művet találunk, melyeket eredetileg is kisszámú vonószenekarral adtak elő és zenei felépítésük a rövid, világos szvitforma: egyszerű, könnyen áttekinthető tételeivel és tömör gondolatfűzésével. Ezért választottuk a praeklasszikus Michael Praetorius Táncait, Beethoven: Társas Menüettjeit. Mindkettőt az intézet Szent Imre ünnepségén (nov. 5.) elő is adtuk. További munkaanyagunk volt: J. K. F. Fischer: Festmusik (1695) és Gárdonyi Zoltán: Magyar szvit. A vonószenekar tagjai: I. oszt. Molnár József. IV. oszt. Szilágyi Tibor. V. oszt. Kőnig Károly, Philipp István, Szikszay László. VI. oszt. Fűsz János, Szendi József, Tarján Tamás, Zóni István. VII. oszt. Bendy Kálmán, Csúcs György, Farkas László, Freész János, ifj. Kálmán József, Komáromi László, - 51 --