Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

lását át kell hatnia az egészség védelme elvének. A betegségek megelőzése, az egészség megőrzése, a profilaxis észszerűbb, gazdaságosabb, mint a már kitört betegségek leküzdése. Iskolánk feladatának csak akkor tud teljesen megfelelni, ha a tanulók az iskolai munkában testileg-lelkileg-egészségesen vesznek részt. A beteg gyermek tanulmányaiban elmarad, a mulasztottakat kénytelen pótolni, amidőn még kíméletre volna szüksége. Van betegség, amely az értelmi teljesítőképességet, a tanuló munkakészségét csökkenti, sőt lehetetlenné teszi és nem egyszer lelki, jellembeli eltéréseket okoz. A zirci Apátűr mult évi intézkedésére iskolaorvosunk intenzív munkál­kodásával folytattuk az idén is tanulóink egészségi ellenőrzését, minden gyermekről egészségi lapot fektettünk fel, külön felhívtuk a szülők és a gyermekek figyelmét a higiénikus testi nevelés és egészséges életmód jelen­tőségére. Az Értesítőnkben megjelent Egészségügyi Táblázat mutatja, hogy ez irányban igen jelentős előrehaladást tettünk. Az egészséges életre való nevelés jelentőségét mutatja az a tény, hogy a VKM. (5200/1937. sz.) az egészségtan tanítását a III. osztályban a rendes tantárgyak sorába iktatta. Az iskolaorvos az év elején megvizsgálta az összes tanulókat trachoma, golyva, szem, tbc, szempontjából. Szerencsére egy tanulónál sem volt talál­ható egyik megbetegedés sem. A tanulók elmúlt évi megbetegedéseinek és ezzel kapcsolatban iskolai mulasztásainak adatait összegyűjtve megállapítható, hogy a betegségek leg­nagyobb része rövid tartamú, enyhe, meghűléses betegség és gyomorrontás volt és hogy 100 órán felüli, komoly betegségre visszavezethető mulasztás csak csekély számban fordult elő. Tanulóink egészségi állapota tehát ked­vezőnek mondható. Az iskolaorvos működése kiterjedt az intézet tantermeinek, mellékhelyi­ségeinek, tornatermének, folyosóinak, lépcsőinek, udvarának és ivóvizének ellenőrzésére. A szegénysorsú tanulók gyógykezelését és a balesetek alkal­mával az első segélynyújtást szintén az iskolaorvos látta el díjtalanul. Természetvédelem. A természetrajzi tanítás célja korántsem lehet puszta ismeretközlés vagy adathalmozás, hanem a megfigyelőképesség nevelése, a természet meg­szerettetése és hatalmas Alkotójának megismertetése a parányokban és óriásokban egyformán megnyilvánuló erejében. A természet, az egész terem­tett világ Istennek szeretettől ihletett alkotása, gondolatainak hű és kedves kifejezése. A szépérzék nevelésének semmi sem lehet annyira tárgya, mint a színpompás virág, a kalászait rengető róna, a madárdaltól hangos erdő, vagy a mélységes csendet árasztó hegyvilág. Ha arra neveljük tanulóinkat, hogy nyitott szemmel és magukba merülő lélekkel járjanak ott, ahol minden a célszerűséget, a harmóniát tükrözi, és távol vannak a gyarló közösségek érdekeinek ütközéséből szükségszerűképen fakadó disszonáns hangok, nagy és megbecsülhetetlen értéket plántálunk bele a fogékony lélekbe, mely őrizni, védeni és kimélni fogja azt, ami lelki derűjének egyik biztosítója és fakadó életének felüdítője. Szeretni fogja a csendet, becsülni fogja a magányt és otthon érzi magát akkor is, ha környezete látszólag idegen. A természetrajz tanításában minden alkalommal rámutattunk arra, hogy nagy közösségben élünk, a Teremtő csodás világában, ahol minden a hatalmas Isten fönségét és nagyságát hirdeti. Fátyolozott szemmel jár, aki Istent a természetben nem látja meg, a szép- és harmóniaérzék hiányára mutat, ha műveit nem becsüli, - 25 --

Next

/
Oldalképek
Tartalom