Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

Látogatások. Werner Adolf dr. Apáturunk, az intézet kegyura május 30 — jún. 2-án látogatta meg iskolánkat és figyelte meg ősi ciszterci gimnáziumunk nevelőoktató munkáját. Szívének kisugárzó melegével és szerető szavaival simította végig a feléje dobogó kis diákszíveket, ciszterci fiait pedig telítette új lendítő erővel szerzetes-tanári hivatásuk további odaadó áldozatos munkájára. Magdics István prelátus március 22 -24. napjain látogatta intézetünket püspöki biztos minőségben. Dr. Balassa Brúnó, a székesfehérvári tank. kir. főigazgatója jan. 19 — 20-án és ápr. 23— 24-én végezte hivatalos látogatását. Tanügyi programmját és megfigyeléseit az ápr. 24-én megtartott értekezleten közölte a tanári testülettel. Vallás erkölcsi nevelés. Isten, haza és önmagunk iránti kötelességek tudata állott nevelésünk központjában. E körül kristályosodott ki vallás-erkölcsi nevelésünk is. Nevelő testületünk egységes katolikus világszemléletének megfelelően minden óra és tantárgy a ránk bízott ifjúság vallásos hitéletének meggyökereztetésére irányult. Összes vallásos jellegű ünnepségeink, különösen a kongregáció rendezésében azt a célt szolgálták, hogy tanulóink lelkében az istengyerrneki eszményt öntudatossá és eleven valósággá tegyük s belőlük hitből élő aktív katolikus fiúkat, ifjú apostolokat alakítsunk. Ezért élesztettük és ápoltuk szívükben a kegyelmi életet, Isten gyermeki félelmét és szeretetét, a gyengéd lelkiismeretességet, az imádságos és áldozatos lelkületet s tettekben megnyilatkozó egyházias érzületet. Igyekeztünk életüket formáló meggyőződéssé érlelni azt az igazságot, hogy katolikus hitük, minden képességük és minden percük az Isten ajándéka, amelyet Neki kamatoztatni s amelyért Neki felelőséggel tartoznak és hogy minden vallásgyakorlatuk, minden munkájuk és minden önfegyelmezésük egy-egy építő köve keresztény jellemüknek, egyéni boldogságuknak és az Isten országának. A diákpasztoráció intenzívebb elmélyítése céljából külön tartottunk a felső és alsó osztályú tanulóknak vasár- és ünnepnapokon szt. beszédeket, ahol ráirányítottuk figyelmüket az istenes élet legtökéletesebb példaképére és forrására, az Úr Jézus Krisztusra s az ő nyomában járó legnagyobb egyéniségekre, a Boldogságos Szűzre és az Egyház szentjeire. Kegyelmi életük folytonosságának fenntartásához s a hűséges kötelességteljesítéshez, a kitartó önfegyelmezéshez, a buzgó és eredményes apostolkodáshoz szükséges természetfeletti erő biztosítása végett szorgalmaztuk a kegyelem-eszközök használatát, elsősorban a szentgyónást és szentáldozást s erre nemcsak a kötelező öt alkalommal (a tanév elején, Szent Imre ünnepén, karácsony és húsvét előtt s évvégén), hanem mindenkor módot nyujtottunk nekik. Tanulóink egyötöde hetenkét, hétharmada pedig legalább havonként áldozott, néhányan mindennap. A hónap első péntekén is szép számmal járultak a szentáldozáshoz. Főkép a serdülő korban lévőket állandó lelkivezető választására igyekeztünk rászoktatni. A tanévet Veni Sancte-val nyitottuk meg s Te Deummal fejeztük be. A tanítást rnindíg imádsággal kezdtük és végeztük; az ötödik óra után pedig az Úr-angyalát, illetve a Regina coeli-t mondottuk el. Szeptember, október, május és június hónapokban hétköznapokon is szentmisén vettünk részt, de a hidegebb hónapokban is alkalmat adtunk tanulóinknak — 28 —