Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

azonban erőteljesen kezdi háttérbe szorítani következő rajzunkon (5. kép) egy új jelenség, amely a tanuló gondolkozását merőben más útra vezeti. Az előző ábrázolásokon a tanuló az alkotó elemeket szépen egymáshoz illesztgette, az alkotó elemek együttesének jellemző, más hasonló motívumoktól elütő formája nem volt. Ennek a képnek rajzolója pedig a jelenségnek ezt a formai, tehát tisztán rajzi ismertető jelét állítja előtérbe. Az egyes motívumok megalkotásának útja nem a tárgyi részletekből az egész felé történt, hanem megfordítva, a jellemző idomból az alkotó-elemek kibontása felé, amit jól elárul a képen alul befejezetlenül hagyott fa kontúrja. A környező világ alkotó részeinek új tulajdonságát ismerte fel a tanuló: a formát; elérkezett a határállomáshoz, ahol a gyermek találkozik a serdülő ifjúval, akire majd a megtalált forma kibontása és változatos gazdagságának birtokbavétele vár. A térszemlélet kialakulása. A motívumok fejlődésével párhuzamosan átalakul a kép szerkezete is. Régi ábrázolásainak nem volt meg a látási egysége. A megfigyelő-erő növekedése, a tapasztalatok gyarapodása kívánatossá teszik, hogy a tér beállítását egy látási irányhoz alkalmazza s vele egyértelműen illesztgesse össze 6. A kert halastóval. (11 é. t.) az elemeket. Persze ezek az elemek még nem állnak egyenlő fejlettségi fokon, az összeillesztés a térrel sem megy mindig simán, vagy ez a gyermek szemében még elengedhetetlen tárgyilagosság rovására menne; ilyenkor aggodalmaskodás nélkül úgy helyezi el és állítja be őket, amint azt a tárgyi hűség megkívánja. így (6. kép) a látszatszerűségnek engedelmeskedő kerítésen belül a derékszögű négyszög voltához hűséges vízmedence még berzenkedik e kényszer ellen. Ha a ház két irányú fala már a térben helyezkedik is el, mellette a talicskát toló ember az ábrázolás tisztasága és érthetősége kedvéért eszközével együtt oldalt fekszik. A kert előtti úton szembejön — 19 —