Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

lett bírnunk, hogy a tatárjárás borzalmai, a török hódoltság szörnyűségei, az elnémetesítő szellem mohósága, a világosi fegyerletétel utáni évek zsibbadtsága ellenére mindig felemelkedhettünk, mindig űj erőre kaptunk; ez a csodaerő mindig összeforrasztotta a darabokra hullott magyar nemzetünket. Ez tette lehetővé, hogy ezt a kis magyar nemzetet nem nyelte el sem a bizánci kultura, sem a szláv gyűrű, sem a német szellem, hanem megmaradt mindig és mindenütt magyarnak. Ez a csodair pedig nem volt egyéb mint egy megingathatatlan, kiirthatatlan, vérbe, rostokba beidegzett eleven hit nemzetünk hivatásában, abban, hogy az isteni Gondviselés nem hiába jelölte ki számára helyét itt a Duna-Tisza táján, a Kárpátok ölében, hogy itt ekével, karddal, tollal, a dicsőség babér- vagy a szenvedés tövis-koszorűjával, de mindig magyarul és magyarosan valósítsa meg isteni és emberi ideáljait. Ezt a hitet szimbolizálja a mi magyar nemzeti Zászlónk. De ez a Zászló nemcsak néma szimbólum, hanem kisugárzó erő is Felétek, kérés, könyörgés Hozzátok. Nem elég csak énekelni: »Hiszek Magyarország feltámadásában.« A hitnek, a jognak, az igazságnak szüksége van erőre is, erős önbizalomra, elpusztíthatatlan életakarásra, cselekvő életenergiára, mely friss örömmel fekszik neki a munkának, szabad lélekkel vállalja a fegyelmet és a törvényt. Ez a Zászló oly magyar fiúkat kér, kik mindazt a kincset, melyet kemény verejtékes munkával összegyűjtöttek magukban, oda tudják adni elrongyolt édesanyjuknak, a szegény magyar hazának. Ez a Zászló oly magyar fiúkat kér, kik egynek érzik magukat a magyar jövővel és átérzik azt az iszonyú felelősséget, mely ma minden magyar vállára nehezedik. Az angol, a francia diák élhet egyéni életet; de mi kevesen vagyunk, nálunk senki sem lehet csak egyén, nálunk mindenkinek magyarnak is kell lennie, azaz mindenkinek ki kell vennie részét a nemzeti munkából. A mi nemzeti Zászlónk oly magyar fiúkat vár, akik ennek a mélységes magyar gondolatnak bátor harcosai, kiknek életében ott lüktet a közös mult, a jó és rossz idők, a közös cél, kiknek legszebb álma: az új nagy Magyarország. Ezt könyörgi, ezt kéri, ezt esdi tőletek csonka országunk megalázott Zászlója. Es ha most majd tisztelegtek előtte, fogadjátok meg, hogy Istennek szolgáló, munkás, fegyelmezett magyar fiúk akartok lenni, hogy megvalósítsátok a legszebb magyar ideált: élni, tanulni, dolgozni és küzdeni becsülettel hitetekért és hazátokért. Ily szent érzésekkel és kemény elhatározásokkal tisztelegjetek a nemzet Zászlaja előtt.!! — 33