Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

ezt követeli a kor, ezt óhajtja a király, ezt kívánja a magyar ifjúság érdeke. Miután a zirci apátság és a helytartótanács a részletkérdésekben is megegyeztek, a rend az 1786-tól katonai éléstárnak használt volt jezsuita rendházat is megkapta, a gimnázium átvétele 1813. okt. 5-én megtörtént. Az első Veni Sancte 1813. nov. 4-én hangzott fel »az ezész közönség mérhetetlen vigaszára.« A ciszterciekre nehéz munka várt. Elparlagiasodott, göröngyös földet kellett megművelniük, azután az erkölcsiség és tudás magvait elhinteniök. De ők nagy munkakedvvel és hivatásos ambícióval dolgoztak és dolgoznak immár több mint száz esztendeje. A ciszterciek centenárius működése a magyar tanügy sok bogozatát, sok nehézségét felölelte és megoldotta. Egy olyan mozgalmas száz év áll mögöttünk, amely rendszerváltozásaival és nemzeti feltörekvéseivel maradandó nyomokat és megnyugtató emlékeket hagyott a magyar közoktatásügy történetében. A ciszterciek nevelésének különös jelleget adott a hazafias szellem, amely előadásaikat, életpéldájokat teljesen átragyogta. Nagy szükség is volt érre a reformkorszak nemzeti kitartásában, a szabadságharc lángtengerében és a kettős abszolutizmus letörő rendszerében. A különféle tantervi változások is erős próbára tették tudásukat és nevelő értéküket, de ők a kellő színvonalon maradtak. Az 1849-ben kibocsátott Entwurf, amely szervezetileg kétféle gimnáziumot különböztetett meg: négyosztályű al- és nyolcosztályű főgimnáziumot, intézetünket is kiható kérdés elé állította. Úgy volt, hogy algimnáziummá lesz. Villax Ferdinánd apát (volt első igazgató) azonban a zirci káptalan általános beleegyezésével elhatározta, hogy »Fehérvárott a Szerzet a 4 felsőbb osztályt saját költségén fogja felállítani, felszerelni és saját egyéneiből választott tanárokkal ellátni«. 1851—52-ben meg is nyílt a hetedik, 1852-53-ban pedig a nyolcadik osztály és megtartották az első érettségi vizsgálatot. Az új, létszámban 400-at jól meghaladó «nagygimnázium» a régi tisztes, de szűk épületben nem sokáig maradhalott. Erről gondoskodott Rezutsek Antal apát, aki a fehérvári tanári kar memorandumára 1874 -75-ben 120.000 frt költséggel a mai épületet emeltette. Trefort Ágoston vall. és közokt. miniszter az ismételt áldozatkészségért «legmelegebb elismerését« nyilvánítá, Székesfehérvár közönsége pedig a zirci apát fejedelmi tényeért, amellyel »még életében emelte önmagának ama emlékoszlopot, melyhez méltóbbat a tudomány és hazaszeretet nem átlíthat«, őszinte köszönettel adózott. 1875. okt. 3-án tárult fel az új épület szárnyas ajtaja, hogy magába fogadja a tanulni vágyó ifjak buzgó seregét, amely kellő vezetés mellett szellemi fegyverekkel küzd a jő, szép és hasznos ismeretek megszerzéseért. Ezóta nyitva áll a kapu, jelezve a lelki és szellemi harcot magasztos ideálokért. Az új épület díszterme az ifjúsági ünnepélyek és színdarabok (1906-tól) rendezését szolgálja, sőt számos városi kulturális előadásnál is igénybevett. A tanári (1813-ban 5000 kötet) és ifjúsági könyvtár (1851-től), az intézeti szertárak a tudásbővítés, a szemléltető és gyakorlati oktatás hasznos eszközeit tartalmazzák. Az önképzőkör (1861-től) a hazafias szellem ápolásán, a magyar irodalmi értékek megbecsülésén és fejlesztésén, a jó negyedszázada felújított Mária-kongregáció (1903-tól) a valláserkölcsi elvek tökéletes átérzésén és elmélyítésén, a zenekar (1874-töl vonós, 1911-től fúvós és vonós) pedig a zenei művészet megkedveltetésén és a zenei érzék kialakításán fáradozik. Az intézethez köttt 11 ösztöndíj és 22 jutalomdíj az állandó szorgalom, az erkölcsi komolyság honorálását és erősítését, a Segélyző egyesület (1874-től) a tanulás lehetőségének a megadását eélozza. — 29