Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1931
14 hypothesis-szerű képet nyerünk. 1) Első pillanatra nehézséget látszik ugyan okozni az a tapasztalat, hogy míg a gumiszalag megnyújtásával fokozódik a rugalmassági erő, addig a Földről egy testet felemelvén, a vonzó erő állandó marad, illetve pontosabban véve kissé csökken is. Magyarázat: az erővonalak nyúlását a Föld középpontjától kell számítani, továbbá az erővonalak szétágaznak, ritkulnak. Az energiát értelmeznünk kell mint munkából keletkezettet (a munka energiává halmozódik fel) és munkává alakulhatót (az energia munkavégzés által fogy el). Valamely test (erővonal) mozgató ereje által végzett (pozitív) munka az illető test energiájának rovására egy másik test (erővonal) energiájává halmozódik fel, és pedig: a gyorsító erő munkája kinetikai energiává, a deformáló erő munkája statikai energiává alakul. Például a szabadesésnél az összehúzódó gravitatios erővonalak statikai energiájának rovására növekszik az eső test (és a Föld) kinetikai energiája: e közben az erővonalak pozitív munkát végeznek, az eső test (és a Föld) munkája pedig negatív. Általában a pozitív munkavégzés energiakiadás, a negatív munkavégzés pedig energiabefogadás. A statikai energiával bíró anyagi rendszerek pontjaira erő hat, tehát a statikai energia természetszerűleg kinetikai energiává törekszik átalakulni, ezen átalakulás megindulását gátló erő akadályozó hatásának megszüntetését az energia kiváltásának nevezzük. A kinetikai energiával bíró test tétlenségénél fogva iparkodik kinetikai energiáját megtartani, az ebbeli törekvésében akadályozó erőt nevezhetjük itt az energiaátalakulást kiváltó oknak. Meg kell röviden arról is emlékeznünk, hogy a statikai energia valamely bármilyen kicsi sebességű — mozgás közvetítésével részben vagy egészben más statikai energiává is változhat; továbbá a kinetikai energia valamely — akár végtelen kicsi — deformatioval járó ütközés (»merev« testek ütközése) közvetítésével részben vagy egészben más kinetikai energiává is alakulhat. 5) A fizikai mennyiségek jelölésénél az egyöntetűség biztosítása végett célszerű lehetőleg a latin (v. görög) elnevezés kezdőbetűjét használni. Helyettük más kezdőbetűk használata csak akkor helyeselhető, ha a latin (görög) kezdőbetű másra való lefoglaltság miatt zavart keltene. Az sem megfelelő, ha ugyanazon mennyiség jelzésére a nagy (kezdő) és kis betűt egyaránt alkalmazzuk. Egy könyvben olvastam a P = C.M.B képletet. Ki gondolná itt első pillanatra, hogy a C arányossági tényező akar lenni? A tömeg jele kis m; ha mégis nagy /M-mel akarnánk jelölni, akkor eléje arányossági tényezőül kis c-1 kellene írnunk. A következő oldalon táblázatban tüntetem fel a mechanikai mennyiségeknek 14 szerző által használt különböző jeleit. A sebességet és a munkasikert nem vettem be a táblázatba, mert a sebesség jele valamennyi szerzőnél a c és a v, a munkasikert pedig sokan nem illetik külön betűvel. A magam részéről az erő jelzésére jobbnak találom az /-et, mint a kis p-1 vagy nagy P-t; a kis p ugyanis a nyomásnak mindenki által elfogadott jele, a nagy Avel meg talán inkább a súlyt lehetne jelölni. Ha a longitudora való tekintettel a munkát nem akarjuk nyomtatott Z.-lel szerepeltetni, lehetne ') Lenard szerint ugyan a gravitatios potentialis energia magukban a tömegekben lakozik és csak 37 elektromos és mágneses potentialis energia lakhelye van a nyilt erővonalakban. Lásd P. Lenard, Über Energie und Oravitation, 1929. p. 14.
