Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1929

Szent Imre Közel 900 éve, hogy bezárult fölötte a fejérvári Nagyboldogasszonytemplom kriptája. Éppen a trón felé indult, a nemzet koronázására készült, de az isteni Gondviselés máskép rendelkezett felőle. Trón helyett oltárt, korona helyett a szentek glorioláját szánta neki. Pár évi uralkodás helyett évszázadokra, talán évezredekre szóló hivatást jelölt ki számára: nevelni a nemzet ifjúságát s biztosítani benne az erény uralmát. Magyarország csillagos égboltjára tűzte őt, hogy jelezze életbenmaradásának útját, hogy tanítsa ifjú magyar testvéreit a tiszta vér, a szeplőtelen élet tiszteletére, igaz vallásosságra, alázatos krisztusi hitre, áldozatos Isten- és hazaszeretetre. Két világ ütközőpontjában állott: a pogány vér harcolt a keresztény szellemmel, az ösztön az erkölccsel, a nyers erő és szenvedély az erénnyel. Az evangéliumi tan hatásos illusztrációt kívánt fölényességének, éltető és boldogító voltának igazolására, győzelmének biztosítására. S megtalálta ezt a legmagasabb helyen, ahová az egész nemzet, barát és ellenség egyaránt felfigyelt. Megragadó példát kapott a trón várományosában, a szent király szent fiában, aki életével hirdette, hogy a királyi vérből való származásnál is nagyobb nemességet ad a kegyelemből fakadó istenfiúság; kemény és kitartó önfegyelmezésével, faja és hazája üdvét áhító hősies önfeláldozásával, időt és örökkévalóságot, földi hazát és mennyországot egybeívelő pszichológiájával az örökifjú és erős magyarnak s a harmonikus egyéniségnek, a diadalmas evangéliumi embernek tipusát ragyogtatta a lét vagy nemlét problémája elé állított, vajúdó, forrongó magyarság felé. Ezért a kripta sötétsége nem tudta elnyelni emlékét. Az egyház oltárra magasztalta megdicsőült szűzi testét, lelkét meg a nemzet ifjúsága szívja fel. A keresztény magyar pedagógia s az öntudatos keresztény magyar ifjú aszkézise örökszép ideált lát benne s 900 év multán is erős, termékenyítő impulzusokat kap tőle, hogy az újpogány materializmus ingoványa helyett a keresztény idealizmus sziklakemény talajára tudjon állni, a túlhajtott, vagy kéjsóvár és degeneráló testkultusszal szemben védeni tudja a lelki integritást s tisztán megőrizni az élet forrását, a mindent áruba bocsátó eszményietlenség és a blazírt életuntság helyébe örökfényű csillagokat tudjon kigyújtani s csüggedetlen önbizalommal s Isten kegyelmi támogatásába vetett reménnyel, meg nem alkuvó elszántsággal és hősiességgel tudjon küzdeni földi és örök boldogságán s a szentistváni örökség visszaszerzésén és megszilárdításán.