Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1928
— 11 — változatos cseppkőbarlang. Sajnos az idő szólt, távozni kellett, a vidék szépsége pedig vissza-visszafordította fejünket. A nap utolsó nézni valója a kies fekvésű Tapolca fürdő volt. Rohant velünk az autóbusz. A társaság itt is megfürdött. Innen aztán szállásunkra, az állami polgári iskolába mentünk. Keddre Miskolc maradt. Megjártuk az Avast, megnéztük a gótikus ékeitől megfosztott árpádkori avasi templomot. Majd sétát tettünk Miskolc utcáin, megtekintettük a görög keleti templomot, melynek gazdag díszítése nagyon lekötötte érdeklődésünket. Korai ebéd után fél tizenkettőkor ültünk vonatra. Tíz órai út előtt álltunk; a fiúk nem ijedtek meg tőle; voltak uti élményeik, azokat beszélték meg, kedélyeskedtek s társas játékokat játszottak és jóformán észre sem vették, mikor vicinálisunk este tíz órakor bedöcögött az öreg állomásra. 13. A Ciszterci Diákszövetség iskolánk munkájának továbbvitelére és betetőzésére, a tanítványok lelkébe gyökereztetett szellemnek messze kisugároztatására hivatott. Magasztos feladatához híven — ápolja a fiúi ragaszkodást az Alma Materhez, ébrentartja s erősíti a szeretetet a diáktestvérek között. Ezt a nemescélúságot a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Osztálya messzeívelésü munkájával igyekszik minél gyakorlatibbá és életrevalóbbá tenni. A Székesfehérvári Osztály tagjai az iskolával együtt hódoltak a mult Te Deum-kor á nagytehetségű lírikus, Vajda János, ez évben a magyar katholicizmus vezérébresztője, Zichy Nándor gr. emlékének; megjelentek intézeti ünnepségeinken, áldoztak Egyesületünknek s hagyományos készségüket iskolaügyeink érdekében minden alkalommal kimutatták. A testvéri köteléket az elmúlt esztendőben is a szív mélyéből áradó kegyelet és a magafeledte szeretet finomította. Könnyes fájdalommal állták körül boldogultjaik ravatalát s forró imádságban kértek örök nyugodalmat a legutóbb elhunyt kedveseik lelkiüdveért 1928. okt. 16-án mondott gyászmisén. Az élők lelki egybefonódását a Fehérvárott és Budapesten rendezett családi estéiken mélyítették, ahol az együvétartozók sereglenek össze, ahol az Alma Mater édes gyermekei egymás szemébe nézve kiérzik az örömöt és boldogságot, ami a testvérszívet verőfényezi, kiérzik a bánatot és szenvedést, ami a rokonlelket lankasztja, s azután kezet kézbe téve vigasztalják, támogatják egymást s balzsamot csepegtetnek sebek égéseire. A Ciszterci Rend jelképét viselő szövetségi jelvények megkészítése, melynek gondolatát a Székesfehérvári Osztály vetette fel, immár az összetartozás kifejezését, illetve a diáktestvérek felismerését szolgálja. A Székesfehérvári Osztály másik tervezete is: a fehérvári főgimnázium régi diákéletére vonatkozó adatoknak, sok kedves, már-már feledésbe menő szokásoknak, apróbb eseteknek és élményeknek az összegyűjtése s ezáltal biztosítása, a megvalósulás stádiumába terelődik. A Szövetséget egyik nagyjelentőségű céljának az eléréséhez, a Rend intézeteiből kikerült főiskolai hallgatók tanulási lehetőségének a megadásához, újból régi mecénásuknak, a Szövetség elnökének, dr. Klebelsberg Kunó gr., vallás- és közoktatásügyi minister úrnak szerető gondoskodása segítette. Az általa még 1923. őszén szervezett Horthy-kollégiumi ciszterci internátusban az elmúlt iskolai esztendőben tanítványaink közül nyolcan nyertek elhelyezést. Ezek támogatására, illetve internátusi költségeik fedezésére a rendes tagsági díjakból 740 P-t folyósítottak; egyetemi tandíjsegélyül pedig kiosztottak 240 P-t. 2*