Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1926

— 43 — A Ciszterci Diákszövetség megalakult: az egri, székesfehérvári, pécsi, bajai és budapesti osztályokkal és megállapította célját: egybefoglalni az összes ciszterci diákokat önmaguk, testvéreik és a magyar haza érdekében. Alma Materünk, aki mindig szeretettel gondol kibocsátott gyermekeire s követi őket a kicsinyeket úgy, mint a nagyokat - a nehéz magyar élet minden változásába, aki figyelemmel tekint mindenegyesre, hogy mennyit őriztek meg a magukbavett szellemből, mennyit hárítottak vissza őreá és mennyit hullattak egymásra, - örömmel fogadta az üdvös egybefonódást, a korszakos dátummá magasodott történteket. Sőt! Eleven szemlélete mindjobban rajtunk nyugszik; de hisszük, hogy a Székesfehérvári Osztály működésének 5 esztendejét is megnyugvással s a jövőbe vetett erős bizalommal fogja magába ölelni. Mit is tettünk eddig?... Osztályunk elsőrendű feladatának tartotta az iskolai élet folytonosságába való belekapcsolódást. Gondoljunk csak vissza 1924. nov. Q.-ére: a fiatalok és öregek közös ünnepségére, a Te Deumos istentiszteletre, a Hősök és Nagyok emlékének leleplezésére, a páratlanul kedves felvonulásra, amelyben közel ezer diáktestvér borongott, a Szent Istvánteremben lefolyt 200 éves jubileumra s a megyeházi hangulatos társasebédre. — Ősi iskolánk mindenkor boldog megelégedéssel látta ünnepélyein a ciszterci diákok hűséges seregét, főleg az Ifjúsági Segélyző Egyesület és az Ifjúsági Zenekar 50 éves fennállásai emlékezésén (1925. máj. 3.), amelynek díszt és érdekességet az »öregek« szereplése adott, valamint az Emlékműnél rendezett hódolaton (1925. nov. 15), amellyel a Hősök és a legnagyobb tanítvány, Vörösmarty szellemének áldoztak s amely alkalommal először ékesítettük fel az Emlékművet négy finom munkájú zászlóval (nemzeti, pápai, városi és ciszterci). De Iskolánk nemcsak az ünnepek fényében, az érzelmi támogatás nemességében találta maga mellett az öreg diákokat, hanem az áldozatos munkában is: az intézeti, segélyegyleti, zenekari és cserkészeti gyűjtéseknél s adományoknál, meg az iskolai ügyek gyors és hathatós elintézésénél. Osztályunk nagy fontosságot tulajdonított a diákévek folyamán egymás iránt kifejlődött szerelet ébrentartására. Bensőséges kegyelettel kísértük utoló útjukra boldogult testvéreinket és mondattunk lelkük üdvéért évenkint (okt.) egy-egy gyászmisét. Az élők iránti szeretetet az 1925. május 30.-án elhatározott és eddig tízszer rendezett diákösszejöveteleken ápoltuk, amelyek alkalmasak voltak a diákélet szépségeinek, kedves emlékeinek a felfrissítésére, az egymás iránti rokonszenv fokozására és a családtagok közelebbhozására, diákközösségünkbe vonására. A helybeliek minden második hónap első szombatján gyülekeznek a Vörösmarty Kör termeiben, a budapesti »Öregdiák Társaság* pedig minden hónap második szerdáján a budai »Három veréb«-ben (II., Fő-u. 8. sz.). Osztályunk karitatív működésében még messzebbre tekintett, amennyire tehetsége és befolyása csak engedte. Odafordult a tanulmányait végző és azokat befejező, esetleg jobb elhelyezést érdemlő társai felé. Az anyagi felkarolás terén mint világító szövétnek mutatott utat Szövetségünk elnöke, Klebelsberg Kunó gr., vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, akinek jóvoltából az általa még 1923. őszén szervezett Horthy-kollégiumi ciszterci internátusban eddig a gimnáziumunkból kikerültek közül 44-en (egyesek egy évnél rövidebb időre) nyertek elhelyezést. Főiskolai hallgatóink segélyezését a rendes tagsági díjakból eszközöljük; ebbe ha időlegesen is — nagyobb lendületet vitt az a havi hozzájárulási akció, amelyet Dr. Keczán Líviusz főorvos vetett fel az 1925. szept. ló.-i vál. ülésen s amelyet az 1925—26. iskolai esztendőben ő és Simon Sándor városi tanácsnok bonyolított le. Az eredmény 9,025.200 K volt. Az 1924—27. években 15 főiskolai hallgatót segélyeztünk 21,882.000 K-val. Egy főiskolásnak adtunk 1924-25-ben 1,300.000 1,300.000, 1926-ban 1,100.000 K kamatmentes kölcsönt. A Horthy-kollégiumi ciszterci internátus költségeinek a fedezésére 8,500.000 K-t folyósítottunk. A központ támogatásában 10,354.000 K-val vettünk részt. A Budapesten tartózkodó öregdiákjaink havi összejöveteleik alkalmával az e célra felállított perselyben 1924-25-ben 2,500.000 K-t, 1925—26-ban 1,500.000 K-t, 1926 27-ben pedig 1,250.00 K-t hoztak össze és juttatták egy-egy jeles előmenetelű tanulónak.