Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1926

— 41 — emlékét Nagy örömöt és hálát keltett bennünk, hogy tervünk találkozott az intézet kegyurának akaratával, aki elrendelte, hogy a nevezetes évfordulón mind az öt ciszterci gimnázium a mohácsi síkon rójja le kegyeletét az elesett hősök iránt; így a ciszterci gimnáziumok együttes zarándoklata demonstrálója lett annak, hogy a magyar ciszterci sors közös a nagy magyar sorssal. Kirándulásunkra nyolc tanár vezetése mellett (Philipp I., Koronczay J. dr., Námessy M., Cséplő P., Lakatos D., Marschall R,, Pőtz E., Denkinger I.) és kirándulásunkat részletesen ismertető és Lakatos D. dr.-tól összeállított programmfüzettel a kezünkben 106 (IV—VIII. oszt.) tanulóval indultunk el szept. 24-én. Szebben nem kezdhettük volna meg, mint hogy a magyar áldozatos hazaszeretet és vitézség egyik legragyogóbb tényének, Zrínyi Miklós hősi halálának helyét, Szigetvárt fölkerestük. A nagy hős emlékének a Vörösmarty-önképzőkör díszgyűlés keretében áldozott, Zrínyi cserkészcsapatunk pedig koszorút tett a Zrinyi-emlékre. Voltunk a várban. Alltunk a várfokon, onnan láttuk a nagy síkságot, Szolimán táborának a helyét; mutatják, hol rohant ki a hős s hol lelte halálát. Bemegyünk a török imaházba, a török iskolába, a vakolat alól török fölírások kerülnek elő. Nehezen tudunk távozni; az idő pedig sürget. Hiába, a fiúk ismét a vár fokán vannak: megszólal a fúvós zenekar; a Boldogasszony anyánk bánatos, de bízó dallamára könny szökik szemünkbe. A vár után Szigetvár nevezetességeit tekintjük meg. Alkonyulóban volt, mikor Szigetvárról elindult vonatunk. Lelkünk sok nemzeti értékkel gyarapodott, hála érte odaadó kalauzainknak, a város főbírájának, főjegyzőjének és az áll. polg. isk. igazgatójának. Késő este értünk Siklósra. A következő (25.) nap délelőttjének programmja a régi és gyönyörű fekvésű bucsújáróhely, Gyűd volt. Zenekarunk a csaknem öt kilométer utat pattogós indulóival tette rövidebbé ; a templomban is szép teljesítményt végzett. A sz. mise alatt egyházi énekeket játszott. Tanulóink közül többen meggyóntak és megáldoztak. Visszafelé a siklósi várat ejtettük útba; Zsigmond király fogsági szobája és a vár terraszáról a vidék nagyszerű panorámája, e panorámában az idegen nép taposta magyar föld fogta meg lelkünket. A várból a török időből való meleg fürdőbe mentünk, benne meg is fürödtek tanulóink. Délután pedig a harkányi híres gyógyfürdőbe autóztunk. Vasárnap (26.) reggel hajnali autóút után a siklósi állomáson csatlakoztunk a pécsi és budai testvérintézetekhez. Szokatlanul hosszú volt személyvonatunk, 500 ciszterci diákot vitt Mohács felé, ahol az egriek és bajaiak már vártak ránk. Ok hajón jöttek, velük SOO-ra szaporodott számunk. Zenekarunkkal az élén megindúlt az impozáns menet a város kompállomásához. Gőzkompon tettük meg az útat a Lajos-emlékig. Partot értünk, a parton saját zászlóik alatt sorakoztak az egyes intézetek. Amint meglátjuk a Lajos-emléket, bandánk Beethowen gyászindulójába kezdett. A szomorú melódiára lelkünk érzése csak intenzívebb lett; ^nemzeti nagy létünk nagy temetőjé«-ben járunk. Az emlék előtt Bittér Illés c. tanker. főigazgató, a budai Sz-Imre-gimnázium igazgatója mondott szent misét. Az őszi nap mintha tavaszivá vált volna, melegen sütött le. Az ének elhallgatott. A nagy csendet a ministráns csengetyűje törte meg. Úrfölmutatásra csengetett. Megtörtént az átváltozás nagy titka. Tavaszi fény villant át a lelkeken : a szenvedésből, a keresztáldozatból élet fakadt. A szt mise után következett a ciszterci gimnáziumok közös ünnepsége, melynek programmja: 1. Isten áldd meg... Énekli az egész ifjúság. — 2. Mohács, szavalja Baja.—3. Ünnepi beszéd, mondja Brisits Frigyes dr. — 4. Ének, Baja. — 5. Szavalat, Eger. — 6. Ének, Pécs. — 7. Új viharra várunk, szavalja Székesfehérvár (BrandekkerO. VI11. o.) 8. Szózat, az egész ifjúság. Brisits Frigyes tanár beszédjére a szemek iztak, az arcok lángoltak; a nemzeti zászló előtt nem fáradt, csüggedt ifjúság vonúlt el, hanem a föld elszántságuk, dacuk dobbantásától rengett, szemükben a jobb, a magyarabb jövő égett. A részvevőkre örökre felejthetetlen lesz a nap és mélységes hálájuk szállt affelé, akinek lelkében megfogamzott a közös megemlékezés gondolata és aki megszerezte nekünk e nagyszerű behatásokat. Az intézet kegyúrát illeti érte a hála, akit szíve, akarata közénk hozott volna, ha egészségi állapota meg nem akadályozza.