Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 84 — akarat és ihletettség reprezentánsai, vezérmotívuma a zene-művészet kultusza, akciótere az iskola és a társadalmi élet. — Vezeti a zenekar az intézeti felvonulásokat (a Ciszterci DiákSzövetség Székesf. Osztályának megalakulásakor 1922. jűn. 29 ; a gimnázium 200 éves fennállása ünnepségén 1924. nov. 9.), közremunkál a hazafias (a Vértesvitéz -szögbeverésén 1915. szept. 23.; a nemzeti hadsereg bevonulásakor a tábori misén 1919. okt. 12.; a móri 48-as emléknél 1920 jűn. 27.; a Turul emlékoszlopnál 1920. okt. 17.; a pákozdi csataemléknél a IV. és VIIÍ. oszt. kisérésével 1924. ápr. 26.), cserkész- (Dunaföldvár 1921.; fehérvári cserkésznap 1922. és 1925., győri cserkésznap 1924.) és sport-ünnepélyeken (a volt és jelen tanulók válogatott csapatának labdarugó mérkőzése 1923. máj. 10.; a DV. Testedző körének zászlószentelő ünnepén 1924.), megjelenik a »Magyar Jövő budapesti dalversenyein (1922—24.), szórakoztatja a város közönségét s-alkalomadtán szerenáddal kedveskedik az iskola jótevőinek. A fúvózenekar stílus-fejlődését gyönyörűen kidomborítja az Urnapi körmenetek Haydn-kísérete (1917—20.). Egy ilyen alkalommal, a kommunizmus elborult idejében, a néma könnyek és titkolt zokogások keservében játszódott le az igéző jelenet: a szentségi áldás után a zenekar Himnusz-zengésébe elfojtott érzések tömkelege csordult, mennyei fényesség vetődött a bízó lelkekre s felharsant sok ezer ajakról a magyar imádság: Isten áldd meg a magyart.... De nem folytatom tovább. A részletezés nem lehet célom. Idő sincs hozzá. A m. t. iinn. Közönség visszaszállt a múltba, végig haladt a két jubiláló intézmény történeti gerincén ; beleláthatott az emberi szív kegyes redőibe, érezhette a szeretet lüktetését, gyönyörködhetett a lélek hangjában, derűjében. Különben is, a m. t. ü. Közönség soraiból sokan vannak, kik részesei, faktorai a kettős történeti kisugárzásnak, szövögetői derék munkájukkal, hozzásegítésükkel iskolánk mesteri kárpitjának. Csak egy a kívánságunk, hogy a második félszázad legalább olyan legyen, aminő az első volt; s ez meglesz, ha a szeretet és megbecsülés tüze továbbra is melegít, lelkesít bennünket! a * Sorra jött sok helyütt keresett énekesünk, Polgár Iván dr., máv. titkár, aki (Jarisch János karnagy és Pék János joghallgató zongora-, illetve hegediikíséretével) Handel Xerxesáriá -ját és Endrődy—Hubay »Pittypalatty« c. darabját énekelte művészi gyakorlottsággal. Az ünnepi beszédet a megbetegedett Qaal Qaszton nemzetgyűlési képviselő helyett Mátrai Rudolf főigazgató mondotta, megjelölvén benne a kettős Jubileum jelentőségét. Kitett magáért Önképzőkörünk egykori kitűnő szavalója, Ullmer Ágoston dr., máv. felügyelő, aki fiatalos lendülettel, amellett nemes egyszerűséggel jelenítette meg legnagyobb diáktestvére, Vörösmarty Mihály édes anyjának »A szegény asszony könyvé -bői kiáradó jótékony szellemét. Magasfokú élvezetet nyújtott Horváth Elek zongoraművész, aki Buday Dénes • Kakuk és Örosz tánc c. darabjait, valamint Liszt Ferenc XIII. magyar rapszódiáját adta elő igazi zenei ihletettséggel. A meghitt, családias ünnepséget a fiatalok zárták be, a gimnázium nyolcszólamu mintadalárdája, amely Námesy Medárd tanár vezetése mellett Petőfi- Angyal Armand »Az én szerelmem* c. nagyhatású kompozíciójának eléneklésével kedveskedett a kedvezőtlen idő ellenére is melegen érdeklődő közönségnek. 10. Tanulmányi kirándulások. A város területén levő történelmi és művészeti emlékekhez gyakran elvezettük ifjúságunkat. A természet életének fejlődését közvetlen szemlélet alapján mutatta be a természetrajz szaktanára az egyes osztályoknak. Június hónapban a Méhész Egyesület telepét tekintette meg az V. és VI. o. A szent év alkalmával intézetünk 18 tanulója Koronczy Teofil, Marschall Rafael és Polgár Iván dr. tanárok vezetésével ápr. 3 18. napjain zarándok- és tanulmányúton volt Olaszországban. A tanulmányút vezetője Marschall Ráfael, aki a tanulmányút tervét nagy gonddal dolgozta ki és az utat a résztvevők és a tanári testület legnagyobb megelégedésével bonyolította le, az út lefolyásáról a kővetkezőkben számol be. Triestben (ápr. 4.) megtekintették a kikötőt és a S. Oiuslo székesegyházat. Velencében (ápr. 4 — 5. és 17.) a Sz. Márk templomot és teret, a Doge-palotát, a szépművészeti akadémiát, a dogek temetkező templomait: a S. Oiovanni e Paolot és a S. Maria gloriosa dei Frarit, a Lidót, a Canal Grandé palotáit, a Colleoni szobrot, a Sz. György szigeten fekvő bencés bazilikát s ennek harangtornyából a város és a környék panorámáját. Nápolyban (ápr. 6 -8.) a Posilipót, a Sz. Januarius székesegyházat, az aquariumot és a S. Carlo operát. Nápolyból kirándultak a Vezúvra, Castellamare-Sorrentoba és Pompeibe. Rómában (ápr. 9 13.) előbb tanulmányi szempontból, utóbb zarándok módon végigjárták a négy főbazilikát: a Sz. Péter, a Sz. Pál, a lateráni és a S. Maria Maggiore templomokat. Megtekintették a Sz. Callixtus katakombát s a Via Appia nevezetességeit, a Sz. Kereszt-, a Jézus-, a Sz. Ignác-, a Sz. Márk-, az Ara Coeli-, a Sz. Kelemen, a S. Pietro in vincoli templomokat, a Dioklecián thermáiba beépített S. Maria degli Angeli és Sz. Bernát templomokat, a Pantheont, a Forumot, a palatinusi császárpaloták romjait, a Colosseumot,