Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

itt fejtette és fejti ki igazában nagy munkabírását és tehetségét a közoktatás és a társadalom javára. A Fejérmegyei Naplónak nagy ünnepségünk lefolyását közlő számából írjuk ide a vezető cikket, melynek irója őszinte meleg szívvel és a jó megfigyelő biztos látásával rajzolja meg igazgatónk egyéniségét. MÁTRAI RUDOLF. Mátrai Rudolfot, a ciszterci rend helybeli Szent István reálgimnáziumának igazgatóját Magyarország kormányzója tankerületi főigazgatóvá nevezte ki. Érezzük, hogy megremeg kezünkben a toll, mert igen nagy igazságtalanságot követnénk el, ha ezt a hirt ily száraz-ridegen adnók tudtul mindazoknak, akik Mátrai Rudolfot ismerik, szeretik, tisztelik és csodálják. Lelkünkben ma az öröm, a szeretet és a hála virágai nyilnak és szeretnők azokat mind az ünnepelt lábai elé rakni, de szomorúan érezzük, hogy milyen sápadt, színtelen a nyelv, mikor a szív csordultig tele van és milyen szemérmes némaságba öltözik az érzés, mikor arra akarjuk kényszeríteni, hogy a világ elé lépjen. Valóban, e néhány sor krónikás írás, melyből csak igen halkan hallatszik ki a szív lázas dobogása, nem alkalmas arra, hogy Mátrai Rudolf nagyságát a maga egészében kidomborítsa: sokkal komplexebb lélek, jóval sokoldalúbb egyéniség, sokkal egészebb férfi, jóval szeretetreméltóbb ember. Mert az örömnek ebben a rövid és félénk Írásában tulajdonképen kit ünnepeljünk? A művelt lelkű és európai látókörű szerzetes tanárt, a csupa-szív pedagógust, az erélyes, szeretetremélló, finom lelkű igazgatót ? A házfőnököt, aki mindig testvére tudott lenni azoknak, akiknek főnöke? vagy a városatyát, akinek neve szorosan összenőtt az utóbbi évek történetével, aki nélkül ebben a városban semmi nevezetes megmozdulás nem történik? Vagy tán a széleslátókörű irodalomfilozofust ünnepeljük, akinek ezirányú működése már a legszélesebb körökben keltett feltűnést? A költői lelkű tudóst, vagy a szárnyaló szavú szónokot? Vagy tán az ifjúság melegszívű, atyai barátját, a cserkészvezetőt ünnepeljük, aki lelkének minden magyar szárnyalását, elméjének minden nagy, nemes és emelkedett gondolatát, szívének minden tiszta érzését pazar bőséggel ömleszti a magyar ifjúság lelkébe, hogy abban új, erőteljes, Krisztusi életet és magyar virágzást fakasszon. Valóban e pillanatban nem tudjuk kellőképen értékelni Mátrai Rudolf egész nagyságát. Csak érezzük, hogy egész embert, nagy embert, gazdag egyéniséget ért ez a kitüntetés, melynek velünk együtt örül a város egész társadalma. Az Isten adjon erőt szeretett főigazgatónknak, hogy új méltóságában még nagyobb dísze, dicsősége legyen rendünknek, városunknak; még melegebb szívű barátja a magyar ifjúságnak és egyik történelmi elhivatottságú újraépítője rombadöntött hazánknak.