Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 27 — nevelőintézetükhöz: az Alma Materhez s milyen szeretettel veszik körül tanáraikat. Igazán nagy adománya az Istennek. A harmadik évszázad küszöbén állva, aggodalommal tekintünk bele a sötét, bizonytalan jövőbe. A csonka ország a trianoni béke békóiba verve vergődik s hazánkból a fájdalom és a szégyen földje lett. Hiába tekintünk bármerre, aggódó szemünk a sötét magyar égbolton sehol sem látja a pirkadás! Minden, amit látunk, amit tapasztalunk, ránehezedik a lelkünkre, amelyben nincs meg az a nyugodt harmónia, amely alapföltétele az eredményes tanári munkának. És én mégis azt mondom, hogy nekünk még sem szabad elveszítenünk munkakedvünket és reményünket a jobb jövőben. Az bizonyos, hogy munkánk, amely csöndes időkben is nehéz munka volt, a mai rettenetes viszonyok között nagy lelkierőt fog kivánni. Ezt az erőt elsősorban a mindenható Istentől várjuk, akinek segítő, vigasztaló, fölemelő kegyelmét éreztük egy századéven át. Erőt fog nekünk adni hivatásunk tudata, hiszen a legfontosabb nemzeti munka: az ifjúság lelkének formálása jutott osztályrészünkül. A csüggedés nehéz óráiban is felemeli lelkünket és megóv a kicsinylelkűségtől az a gondolat, hogy a nemzetet emeljük fel, a nemzet jövőjét biztosítjuk, ha egy mélyen vallásos, erős nemzeti érzésű, gerinces, munkabíró, nehézségektől vissza nem riadó ifjúságot sikerül felnevelnünk. Nekem erős a hitem, s a hit feltámadás, míg a lemondás, a kislelkűség, a kételkedés a halál. A gondjainkra bízott ifjak szemébe s azon át lelkükbe tekintve, úgy látom, hogy a sötét magyar égboltnak megvannak a csillagai s dereng a beborult ég alja. Meg vagyok róla győződve, hogy sikerülni fog egy olyan nemzedéket felnevelni, mely meg fogja oldani a nagy feladatot: a széttépett, romokban heverő ország újjáépítését. Meglesz a magyar feltámadás. Ezzel a reménnyel indulunk neki a harmadik száz évnek s a munkába belevisszük egész lelkünket. Az Isten minket úgy segéljen! Mély tisztelettel üdvözölve Megyéspüspök Úr Ő Excellenciáját, Székesfehérvár és Fejérvármegye, a Tud. Akadémia képviselőit, a testvér tanítórendek és testvér intézetek kiküldötteit s szeretettel köszöntve volt tanítványainkat, a nagyokat, a kiválókat épúgy, mint a kisembereket, a jubiláris ünnepélyt megnyitom. * * * Harmadik pontnak az intézet történetét olvasta föl Lakatos Dénes dr. tanár.