Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 21 — Ez az Emlékmű kőberögzítése az Iskola színes, mozgalmas életének. Örökös hirdetője a Nagy magyar Esztendőnek. Beszél levélhullásról, hideg sírbatevésről, regél kemény akaraterőről, amelyek nyomában virul a Magyar Tavasz és hoz aranykalászokat a biztos Jövendő. * * * A fölolvasást Kaltenecker Viktor VIII. oszt. tanulónak a tanuló ifjúság nevében mondott beszéde követte. Kaltenecker Viktor VIII. o. t. beszéde. Mélyen tiszteit Közönség és Kedves Tanulótársaim! A Ciszterci Diákszövetség székesfehérvári osztályának áldozatkészsége és hazafias lelkesedése emléket állított a mult nagy fiainak, nemcsak azért, hogy lerójja irántuk hazafias kegyeletének adóját, hanem azért is, hogy ezen emlékművel az ő emlékük megbecsülésére, példájuk követésére, áldozatos hazaszeretetből fakadó önzetlen munkásságra, ezen ősi intézethez és a ciszterci rendhez való törhetetlen hűségre lelkesítse a Szent István gimnázium mindenkori ifjúságát. Ennek az ifjúságnak nevében állok itt, hogy e magasztos pillanatban, e megszentelt helyen erős fogadást tegyek. Annak az ifjúságnak nevében, amelyik tüzes üszkök között fog a romokból új hazát építeni, amelyik tiszta életének, becsületes munkájának és keresztény meggyőződésének tüzével fogja meggyújtani a második ezeresztendő fáklyáját, annak az ifjúságnak nevében beszélek, amelyik életével fogja megmutatni, hogy van még magyar erő, van még magyár becsület! Most, midőn e megszentelt helyen állok, az Alma Mater meghitt falai között, ezek a falak elvezetnek engem messze-messze innen, hangosan zúgják fülembe 200 esztendő dicsőséges napjait, ezek a betűk szinte vakítón ragyogják szemembe két évszázad nagy fiainak dicsőséges emlékét: Nézd, te igénytelen, de eljövendő nagyságra hivatott fehérvári gimnázista, itt vannak a nagy ősök, ide, az ő emlékükhöz menekülj a kísértések idején s ők majd erőt adnak szent hivatásodhoz. Ezek a nagyok is itt kezdték pályájukat, ahol most te végzed első szárnypróbálgatásaidat. Ezeknek a nagyoknak is itt virágzott ki szívéből az első nagy magyar igéret, amely nem a pusztába kiáltónak szava lett, hanem megalapozta jövendő nagyságukat, dicsőséget szerzett Istennek, hazának és intézetünknek. Ezeknek az ősöknek emléke elevenedik meg most előttem. Lelki szemem előtt megjelennek, akik az ifjúság nevelésében szereztek halhatatlan érdemeket, jönnek olyanok, akik a tudomány fegyverével mutatták meg a világnak a magyar kultura fényét; jönnek, akik a magyar költészet vezetői, a magyar nyelv zenéjének mesterei voltak, glóriás fényben előtűnnek azok, akik életüket tették a magyar szabadság oltárára. — E nagyok emlékoszlopa előtt állunk, e nagyok emléktábláját leplezzük most le, s vesszük szerető gondozásunkba. E nagyok iránt akarjuk hálánk igen csekély részét leróni,