Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1915

5—6 órát tölt az iskolába, a nap többi részét iskolától távol, a szülői felelősség körén belül éli le. Ha a szülői ház és az iskola nincsenek harmóniában, akkor az iskolának rövid időre terjedő felügyelete a nap nagyobb szakában, az élet ezer veszedelme és kísértése között csak a lelkiismeretet aggasztó, de a bűntől" visszatartani nem tudó eszköz lesz. Azért, hogy az iskola és család közös, nagy feladatát, a legdrágább kincsnek, a gyermek nevelésének nagy kérdését minél tökéletesebben oldhassuk meg, azért hivtuk meg a szülőket törvényeink felolvasására. Azt akartuk ezáltal elérni, hogy törvényeinknek ne csak betűjét ismerjék, hanem a szellemébe is behatoljanak. A tanulónak mindene a tanár az iskolában: atyja, jótevője, barátja, a tanárnak viszont a tanuló mindene: öröme, büszkesége, boldogsága. Ez a gyönyörű hivatás egészen közös a szülőével. Ezért kell az iskolának és családnak a legnagyobb egyetértésben közös, nagy célunk felé haladni. Ezért kell az iskola törvényeinek megtartásán közösen őrködni, ezért kell ezen törvények szellemét mindenkinek megismerni. 5. Vallásos és erkölcsi nevelés. Az ifjúság vallásos és erkölcsi nevelésének és jellemképzésének nagy társadalmi és nemzeti fontosságának gondolata hatotta át az intézet tanári karának minden munkásságát. Az élet ezer gondja, a pusztító háború millió aggodalma borult a lelkünkre, de azért állandóan rajta tartottuk tekintetünket a jövő reményein, a nevelésünkre bizott ifjúságon. Egyik szemünkkel a harctéren levő véreinket sirattuk, a másikkal az itthonmaradottak lelkét fürkésztük. Töprengve tettük fel a kérdést, hogy lessz-e az itthon maradottaknak annyi erejük az alkotó munkára, mint amilyen elpusztíthatatlan energiájuk van vitéz katonáinknak a reájuk kényszerített rombolásra? Nem szüntiink meg hirdetni, hogy lelkiismeretlen, értelmetlen és gyenge akaratú ifjúság elvesztheti azt a hazát, melyet utolérhetetlen hőseink most megvédenek, de erős akaratú, bizni és dolgozni tudó ifjúság naggyá teheti. Rámutattunk minden kínálkozó alkalommal, hogy az élet állandó tevékenység: cselekvés, küzdés. Ezt a gondolatot akartuk bele nevelni az ifjúságnak nem az izmaiba, hanem a lelkébe. Azt akartuk, hogy a lélek halhatatlan ereje lüktessen minden cselekedetükbe. Távol akartuk tartani attól a bágyasztó légkörtől, melyben pihenni vágyik, mielőtt elfáradt volna, elfárad mielőtt dolgozott volna. Az élet tele van akadályokkal és szúró tövisekkel. Az élet utjain bő forrásokból bugyog a könny, bőven terem a bánat. Ép ezért megakartuk edzeni az ifjúságot a szenvedések elviselésére, rá akartuk szoktatni a fiatalságot, hogy érzésein, szenvedélyein uralkodni, a magasabb törvényeknek engedelmeskedni tudjon. Vallottuk és hirdettük, hogy ezen nevelői elveinknek gyökere benyúlik az evangéliumba s annak örök igazságaiból merít erőt, üdeséget, erkölcsi tartalmat. Épen azért szent vallásunk tanítása alapján a vallásgyakorlatok pontos betartásával törekedtünk tanítványaink lelkét, jellemét kialakítani, akaratukat megerősíteni, szeretetüket tökéletesíteni.