Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 78 — tisztikar, a tagok a kijelölt irányban teljes hűséggel folytatták a munkát és a legszebb erényeknek: a tisztaságnak, alázatosságnak, engedelmességnek, hithűségnek illatos virágait fakasztották. A tagok munkálkodását elsősorbana kongregáció főhivatása: »a jó erkölcs és öntudatos vallásos érzék ápolása« irányította. Ezért a gyakori gyónás és áldozás, szentmisehallgatás, az Oltáriszentség látogatása, Sz. Alajos-ájtatosság, erény gyakorlatok, az Élő Rózsafüzér társulatába való belépés, Jézus Szent Gyermekség-művének és Kláver Sz. Péter-társulatnak a pártolása voltak a szívképző műveletek. A munka megkönnyítése és rendszeresítése érdekében 1907-től kezdve minden évben megalakultak— több-kevesebb változtatással — aszakosztályok• Általában a következő 3 szakosztály szokott kialakulni: I. apologetikus és szociális, melyhez a »Pro Pontifice« szekció járult; II. tanulmányi, melynek tagjai a kevésbé tehetséges kongreganista testvéreket önzetlenül segítik tanulmányaikban; III. karitatív és ünneprendező osztály, mely progranimszámok összeállításáról, Szűz Mária ünnepeinek méltó megüléséről, Szűz Mária szobrának feldíszítéséről gondoskodik.

1) 1909-ben a tanulmányi szakosztályt az ünnep-rendező osztályhoz csatolták. A kongregáció működéséről az újravirágzás első éveiben kiadott »Kongregáció-értesítők« és a főgimnázium értesítőiben foglalt elég terjedelmes jelentések számolnak be. A kongreganista ifjak ajkairól elhangzott beszédek, felolvasások összegyűjtve, külön könyvben őriztetnek. A kongregációt magasztos munkájában a vezető igazgatókon kívül a főgimnázium tanárai, Székesfehérvár városának egyházi és világi előkelőségei, sőt az országnak nevesebb férfiai is támogatták lelkesítő beszédeikkel. A tagfelvétel, fogadalom-megújítás, Mária-ünnepek mind megannyi alkalmul szolgáltak arra, hogy a vezetőség mellett más, meggyőződéses, szigorúan kath. emberektől is hallhassák Isten szeretetének, Mária tiszteletének fenséges erejét, hatását. Tagfelvételt évenkint egyszer (1903—4-ben kétszer) és pedig rendesen dec. 8-án tartottak. A fölvételt Várossy Gyula dr. (háromszor), Prohászka Ottokár dr. (ötször) püspökök, Békefi Rémig dr. zirczi apát, Mayer Károly püspöki biztos (kétszer), Zalai Mihály igazgató és Láng Ince dr. teológiai tanár eszközölték. A rendes gyűlések ideje a téli időszakban többnyire szombaton, a nyári időben vasárnap d. u. y

25 —5 volt. A gyűlések színhelye a rendháznak ezen célra átalakított, padokkal, oltárral felszerelt oratóriuma, amelynek felszentelését Vajda Ödön zirczi apát végezte 1903. nov. 15-én. Az oratórium egyik dísze az oltártól balra elhelyezett Immakulata-szobor, amely Krencz Ignác apátkanonok nemes szívét dicséri. Az a gondolat, hogy a jó kongreganistának egyik feladata a jó eszméknek, nemes példáknak a terjesztése, amelyet részben a jó könyvekből ') Főképen Sz. Imre ünnepét, mely intézeti és nyilvános ünnep is volt, rendezték nagy fénnyel.