Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

- 67 De idők folytán ezen szabályzat is ismételten revízió alá került. 1896-ban némely pontban szigorították, 1909-ben pedig a bajai és egri ciszt. r. főgimnáziumok szabályai alapján újjá szerkesztették és a mai nap is érvényben van. A törvényeknek, mint »a törékeny és rosszra hajló emberi természet zabolájának« a kihirdetése, gyakori emlékezetbe idézése, ha nem is szükséges mindig, legalább is igen hasznos. A cisztercita tanárok a felsőbb rendeletekkel

1) egyetértve a régebbi időben az iskolai törvényeket az osztályok ajtajain kifüggesztették, mind a 2 félév elején az ifjak gyülekezetében ünnepélyesen közzétették. Újabban csak egyszer, az év elején történik a kihirdetés. 1874-től az osztályfőnökök, mikor először mennek saját osztályukba, a törvényeket külön is felolvassák és a tanulók értelmi fejlettségéhez mérten megmagyarázzák. Az ünnepélyes és részleges törvényolvasás nagyon üdvös, hogy az ifjak a szívhez és észhez szóló okokkal támogatott szabályokat teljes világításban szemlélhessék, azokat életfonalul válasszák és magukat a szorgalmas munkában, a törvények és elöljárók iránt tanúsított engedelmességben kitüntessék. A törvényolvasás ünnepélyességét a tanári kar jelenléte kölcsönzi. Sőt egy alkalommal (1853. okt. 17.) Haas Mihály főigazgató is résztvett és jeles beszédben buzdítá az ifjaka* a törvények tiszteletére.

2) Az intézeti elöljáróság a törvények publikációjával nem elégedhetett meg és nem is elégedett meg, hanem mindenkor éber figyelemmel őrködött azok megtartása felett. Hol szép szóval, intéssel, figyelmeztetéssel, hol fenyítéssel, szigorú büntetéssel törekedett a törvényeknek tiszteletet parancsolni, az eltévedteket a törvényes útra visszaterelni. Hogy az igazgatóság és a tanári kar mennyire szívén viselte az ifjak erkölcsös, illedelmes viseletét, mutatja a sok intő körözvény és indítvány, amelyek a tanuló ifjúság egész lelkületét, érzés- és gondolkozásmódját, beszédjét, érintkezését figyelembe veszik és az erkölcsiség, a jó nevelés javára értékesíteni iparkodnak. Az elöljáróság bölcs tapintattal, atyai jóakarattal igyekszik az ifjak lelkének minden vadhajtását lenyesegetni, az ifjúságot minden ferdeségtől, durvaságtól, könnyelműségtől, erkölcsi lazaságtól megmenteni. Folytonosan ösztönzik az ifjúságot a szülők, azok helyettesei, a tanári kar, az egyházi és világi elöljárók, általában az éltesebb korúak iránti tiszteletre,

3) az emberekkel szemben tanúsítandó szerény, udvarias viselkedésre, a társi szeretetre, a jó barátok megválogatására. Több alkalommal buzdítják a belső és külső tisztaságra, a kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítésére, az előadási órák látogatására; ismételten tiltják az iskola előtti rakoncátlankodást, a Sóstón való vadászást, a csatornaparton való csoportosulást és ácsorgást (különösen esténkint), a Betlehemjárást, a piactéren a mesterlegényekkel és inasokkal való összeszólalkozást, a Réh-féle kert1) Gimn. irattár. 1814. jan. 4. — 1818. okt. 20. 2) Protocollum. 3) A különféle állású urakat köszöntsék »Laudetur«-ral. (Jegyzők. 1821. febr.) 5*