Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 51 — nyelvet behozni — a helybeli és a vidékről idesereglett ifjúság egyedül magyarajkú lévén — még az előbbi kormányrendszer alatt sem lehetett^

1) A székesfehérvári cisztercita tanároknak a magyar nyelvhez való SZÍVÓS ragaszkodását mutatja a következő eset is. A helytartótanács 1861. febr. 15-én megküldi véleményezés végett Marki János tábori alorvos folyamodványát, melyben az illető kéri, hogy az érettségit itt tehesse le. A válasz negatív volt, vagyis mivel az említett a magyar nyelvet nem bírta, német nyelvű gimnáziumhoz utasíttatott.

2) Mikor pedig 1861. máj. 6-án az igazgatót felsőbb helyről felszólítják, hogy három hónap alatt tudassa azon tanárok neveit, kik nem képesek magyarul tanítani, az igazgató igazi büszkeséggel, örömmel jelenti, hogy ezen intézetnek tanárai egytől-egyig magyarajkúak.

8) Ezzel az idegen szellem, idegen nyelv ellen folytatott nehéz küzdelem, a magyar nyelv jogaiért való síkraszállás lezáródott. A tanári testület lelki nyugalommal, újongó érzéssel tekinthetett vissza hosszú, fáradságos munkájára, melyet féltett kincsünkért, édes anyanyelvünkért annyi türelemmel, kitartással végezett. Követésre méltó példaképek ők a nemzeti ügy szolgálatában. Az utódok igyekeztek és igyekeznek is nyomukba lépni a jogaiba visszahelyezett magyar nyelv szeretete, megbecsülése, ápolása, lelkes tanítása, valamint a nemzeti nyelvhez való ragaszkodásnak az ifjúság szívébe való belecsepegtetése által. 1) Protocollum. 2) Protoc. 1861. 3) Protoc. 1861. márc. 23. jún. 1. 2*