Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 182 létrehozásánál, alapszabályaik elkészítésénél tevékenyen közreműködött. A Vörösmarty-körnek 6 éven át könyvtárosa, könyvtárának gyarapítója volt. A Kölcsönző Segélyegyletnek, a Néptanítók Egyesületének a bölcsőjét ő ringatta; ezért a kath. néptanítók székesf. egyesülete és a fejérvármegyei községi tanítótestület tiszteletbeli tagjává választotta. A Felső- és Tóvárosi kisdedóvók keletkezésöket részben az ő fáradozásainak köszönhetik. A székesfehérvári országos kiállítás rendezésénél a gazdasági és ünnepélyrendezőbizottságnak a tagja lett, a Horvát István-ünnepségnek, az országos tűzoltó-kongresszusnak a rendezője volt. — Nagy tudása, élénk esze miatt mindenütt, minden fontosabb városi eseménynél hasznát vették. A közügyek iránti érdeklődése a >Központi bizottmány<-ba segítette, pedig akkor még tagja sem volt a törvényhatósági bizottságnak. Különösen az 1881. év volt reá nézve a diadalmas esztendő. Ezen évben választotta be a Víziváros a törvényhatósági bizottságba, s mint bizottsági tag, nagyszabású városi faiskolának a berendezését, az ipariskolában gyermekjátékkészítő műhelyeknek a felállítását, az iskolás gyermekeknek kertészeti képzését sürgette. 1881. aug. 8-án a városi iskolaszékbe jutott, amelynek egy hónap múlva elnöke lett. Mint iskolaszéki elnök évtizedekre kiható munkássággal honorálta a beléje helyezett bizalmat. Az elemi iskolázás terén jelentkező mizériákat megszüntette, az elemi oktatást a Selyem-utcai és Ezredéves iskolák felállításával fejlesztette. O alapította meg a polgári leányiskola segélyző-egyesületét, az ő ösztönzésére szüntették meg a német nyelvet a Nep. sz. János templomban (1885); őt tették meg azon bizottság elnökévé, amely a felépítendő új reáliskolára vonatkozó 2 tervezetet megvizsgálta; ő sürgette a város utcáinak a helyes elnevezését is. 1886-ban a vall. és közokt. miniszter a székesfehérvári felsőkereskedelmi iskola érettségi vizsgálatára küldte miniszteri biztosnak. 1887-ben a bizottsági tagválasztásnál a Víziváros helyett a Belvárost kapta. Ugyanezen évben választották meg harmadszor és ismét egyhangúlag iskolaszéki elnökké. 1888-ban a tanügy- és közügyek terén szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte.

1) 1892-ben a tóvárosi Óvoda-egyesület elnöke, ügyinek vezetője lett s mint ilyen a Szent Imre-óvodának »sülyedő hajóját az elmerüléstől megmentette.«

2) 1899-ben 40 évi tanári működése után a tanári pályától megvált ugyan, de a társadalmi érintkezéssel, a közügyek iránti érdeklődéssel nem hagyott fel haláláig. A miniszter a múlt idők nagy munkását kitűntető elismerésben részesítette

3). A városi köznevelés ügyében továbbra is kellő energiával és jórészt sikerrel dolgozott. A gazdasági ismétlő iskola megalakítása ugyan nem járt eredménnyel, de a polgári leányiskolában a tornázást meghonosította, az összes elemi iskolák tornaversenyének a rendezésével pedig az érdeklődést igen felkeltette. Tevékenységét a főispán is méltányolta, amikor tiszteletbeli városi taná1) Zirczi Ivlár. C. 4544. 2) Lauschmann Gy.: Alaghy D. emlékezete. 1905. 3) Gimn. irattár. 1899. nov. 8.