Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 17 — és a gimnázium vezetése a szenior-tanárra, Schwarzbauer Elek volt pálosra bízatott, aki azonban 1795. ápr. 29.-én lemondott. Az igazgatói teendők ideiglenes végzésére Novich József világi tanárt rendelték, majd pedig 1796. június 13.-án a kinevezett rendes igazgató: Spaits István dr., volt jezsuita az intézet igazgatását átvette.

1) Benyák Bernát távozása után az intézet kulturmissziójában a pangás jeleivel találkozunk. Ennek okát nem ugyan az igazgatás hiányosságában vagy a nevelés-oktatás elhanyagolásában, hanem az igazgatók és tanárok testi gyengeségében, élemedettségében és az időközben beállott tanárhiányban kell keresnünk. A buzgó, lelkiismeretes tanításnak nehéz munkája megőrli a testi erőt, gyöngíti a fizikumot és a folytonos gyengélkedésnek, betegeskedésnek a csiráit ülteti a testi szervezetbe. A gyakori betegeskedés következménye a helyettesítések növekedése, amely még nehezebbé teszi a munkát és sikertelenebbé a tanítást, ha a nyugalomba tért vagy elhalt tanárnak helyét még csak nem is pótolják. A betegeskedés már Benyák idejében megkezdődött, de ekkor még csak szórványosan. Némethy Kristóf (volt pálos) 1791-ben volt néhány napig beteg. Virág Benedek (volt pálos) 1792- és 1793-ban betegeskedett néhány hétig. A legrongáltabb egészségű azonban Schwarzbauer Elek (volt pálos) volt, aki kénytelen volt minden esztendőben több napig az iskolától távolmaradni. A betegségek idején maga az igazgató (Benyák) fejtett ki legnagyobb buzgóságot az illetők helyettesítésében, sőt a hitszónokot is több alkalommal kisegítette. 1794-től kezdve két évtizeden keresztül a betegeskedések és helyettesítések száma megsokszorozódott. Virág Benedek, Hoffmann .Jakab (világi), Némethy Kristóf, Neichel Ferenc (világi), Janatkó János (világi), Vörös Mihály (világi), Farkas Gergely (volt pálos), Novich József (világi; 1804—13 igazgató) úgyszólván minden évben napokon át, Janatkó lábbaja miatt 1805-ben hét hónapon keresztül (más években is több ízben) nem működhetett a tanügy szolgálatában. Többen közülök épen betegség és az öregséggel járó tehetetlenség miatt le is mondtak állásukról. Némethy 1794-ben, Virág Benedek 1797. január 21-én, Vörös Mihály 1809-ben, Farkas Gergely 1812-ben terjesztették fel lemondásukat. Ilyen körülmények között a helyettesítések nehéz munkája nagy gondot, sok fáradságot okozott. A második Ratio (1806) még csak növelte a nehézségeket, mivel a grammatikai tanfolyamot négy évre bővítette.

2) Paintner Mihály főigazgató többször is sürgeti az új Ratio által okozott nehézségek eloszlatását, ami azonban nem ment olyan könnyen. Öregek, gyengélkedők lévén a tanárok, az újításokhoz törődni, főképen, mivel a helyettesítések is lekötötték minden idejöket, nem igen tudtak, kedvök sem igen volt már hozzá. Hogy minő szomorúak voltak az állapotok, a jegyzőkönyvek mutatják, amelyek nem tartalmaznak mást, mint panaszt és panaszt a tanárok betegeskedése és a tanárhiány miatt. 1) Volumen. II. 154; 198; 210; 222; 226. > 2) Ratio Educ. publ. 1806. 44. p. 2