Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

90 szédos Veglia sziget állatjai, hogy szomjukat oltsák és estefelé vissza térnek tanyájukra. A horvát parton Zrinyi és Frangepán ősi kastélyai láthatók. A verőfényes idő, ami egész utunkon kisért, Cirkvenica földjén tűzte ránk sugarait legmelegebben. A fürdőhely megtekintése után hajónkkal visszafordultunk, és San Marco nyugati oldalán kerültünk ki a Quarneróba; fél kettőre Fiume partján kötöttünk ki. Délután áthajóztunk Abbazziába, a honnét egyik csoport Lovranába rándult részint gyalog, részint villamoson, másik pedig Abbazzia sétányaiban és pompás épületeiben gyönyörködött. Esti hajóval tértünk vissza lakásunkra. Május 14. kedd. Miután az ifjúság kisebb csoportokban az aquariumot megnézte, testületileg mentünk a katonai tengerészeti akadémiába (occ marina), ahol a parancsnok úr vezetése mellett mindent végig szemléltünk. Ismét a Ganz-Danubius hajógyárnak csatahajó épitő telepet kerestük fel, itt egy tengerész főmérnök és egy magyar gépészmérnök mutatott és magyarázott meg minden érdekes dolgot a tengernek szirtekkel és betonfalakkal való visszaszorításától kezdve föl a két Spaun típusu cirkáló hajó tetejéig és az uj dreadnonght épitő vasállványos óriási csusztatójáig. Tanítványaink sohasem fogják elfeledni, hogy látták a magyar földön készülő legelső cirkálónak és óriási csatahajónak építését. Délután kivonultunk a világhírű torpedógyárba, ahol 2 magyar mérnök magyarázta a torpedó alkatrészeinek készítését, végig néztük a torpedónak víz alatt történő kipróbálását, láttuk az épülő és kész tengeralatti hajót, sőt azt is láttuk, amire egyikünk sem számíthatott, Prodam Guido magyar avatikusnak a Quarneró fölött iv alakban végzett pompás röpülését. Vacsora után a magyar kikötő városból visszaindultunk. Május 15. szerdán már Ogulinon túl nézegették tanulóink a hegység ereszkedőit a reggeli szürkületben. 7 órakor Zágráb máv. pályaudvaron reggeliztünk, azután a horvát főváros nevezetességeit tekintettük meg ottlakó ismerőseink lekötelező kalauzolása mellett, közben a várossal összefüggő Tuskanac nevű sétahelyet jártuk be, amelynek árnyas fái jóleső pihenővel szolgáltak. Tatiulmányutunkat a füvészkertben befejezvén, visszatértünk a vasúti állomásra, ahol Ízletes ebéd után külön kocsinkba szálltunk és Sárbogárdon át némi késéssel szerencsésen hazaérkeztünk Székesfehérvárra. Tanulmányutunk a szó legigazabb értelmében megfelelt a 2472/1905. sz. miniszteri rendelet szellemének, amennyiben tényleg olyan helyeket ölelt fel, amiknek országos fontosságához kétség sem fér s amik sok oldalú tanulásra nyújtanak alkalmat. Négy ifjúnak egész és egynek fél költségét fedezte intézetünk, egy tanulóért egy magát megnevezni nem akaró jótevő, kettőnek fél-fél kiadását pedig Philipp István tanár; a többiek befizettek fejenként 37 koronát. Minthogy a 4 és fél napra terjedő utunk átlag csak 33 kor.-ba került személyenkint, ezért a fizető ifjaknak visszadtunk 4 — 4 koronát. A tan. kirándulásra intézetünk 225-50 koronát áldozott. Hogy ily csekély pénzért 30 növendékünk annyit tanulhatott, az főleg annak a készséges közreműködésnek tulajdonítandó,