Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

Olyan egy testületnek az élete, mint a babérfáé a mindig mozgalmas tenger partján: a hervadt, lepergett levél nyomán rögtön ujat fakaszt a soha sem nyugvó természet. Vajda Ödön helyén a magyar cisztercieknek 1911. szept. 19-én és a magyar kath. egyház legfőbb kegyurának, apostoli királyunk Őfelségének 1911. november 21-én kifejezett bizalmából Békefi Rémig, dr. áll. A fejlődés vágyának természetes ereje, a tanítórendi hivatás imponáló öntndatossága nyilvánult meg e bizalomban, mely a magyar tudományos világ egyik legelőkelőbb tagját állította a magyar művelődés egyik számbaveendő tényezőjének élére. A magyar ciszterci Rend saját értékének mértékét használta, amikor elismerő bizakodással az egyetemi kathedráról az apáti székbe kisérte azt, ki 30 éven át annyi ifjú előtt nyitotta meg a szellemi művelődés, hazafias érzés, vallásos-erkölcsi értékek forrásait. Közös eszményeiknek tiszteletéről és megbecsüléséről tettek bizonyságot a magyar ciszterciek, amikor a rendi közléiek képviselőjeként azt jelölték meg, aki gazdag élete legszebb örömének, legnagyobb büszkeségének mindig azt vallotta, hogy magyar ciszterci. Mert ez volt az uj apátúr egész életében és nem tudott és nem is akart soha más lenni, mint magyar ciszterci: hűséges ápolója a rendi ideáloknak, melyek megihlették a gyermekifjú lelkét s a maguk körébe vonták és lekötötték a férfi minden erejét. Sejtelmes formában ott zsongott ezeknek az ideáloknak a tisztelete a zirczi apátsághoz közeleső szülői házban Hajmáskéren; határozottabb alakot nyert a történelmi emlékektől átitatott Veszprém iskoláiban; bensőségessé lett az ős bakonyi kolostorban. Hétszáz év nagy hagyománya szólt megértő lelkéhez a ciszterciek munkájáról: Isten dicsőségének és a nemzeti kultúrának terjesztéséről főkép az ifjúság nevelése és a tudományok művelése által. S míg egyrészt ösztönzést kap felébresztett mult-kutató érzéke e kultúrmunka történetének minél teljesebb megismerésére, másrészt hangyaszorgalommal, csodálatos kitartással készül rendi nagy feladatára. Mestere a kiváló elődök példája; barátja a gazdag könyvtár; ösztönzője a rendi becsület eleven érzéke; meghittje a szép természet. Mintája a sudár fenyő,