Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

12 munkájokat szemléli és a legkisebb mulasztást is felfedezi, aranyszív rejlik. Nagyon jól tudták a cselédek — és ez szinte közmondássá lett ajkaikon — hogy „az uraság fényes szeme mindent meglát" és a hibában talált embernek megérdemelt megrovása nem fog elmaradni. Azonban pattogó hangjából is több jóságot éreztek ki, mint haragot. Emberséges bánásmódjával hűséges ragaszkodást keltett bennök személye és rendje iránt, amiért azután a nagyobb személyi változások szinte ismeretlenek voltak az előszállási uradalomban. A szolgálatból való elbocsátással csak az igazán megrögzött bűnösöket sújtotta. Sokszor szokta mondani: „A kenyeret elvenni könnyű, de adni nehéz." Hogy az alkalmazottak anyagi érdekeit, megélhetését mennyire szívén viselte, annak szép jelét adta később, apát korában, mikor nemcsak a gazdatisztek nyuggíjalapját teremtette meg, de a szolgálatból kiöregedett cselédekről is gondoskodott. Huszonhárom év alatt Előszállás valóságos mintagazdasággá lett. A nagymértékben űzött fásítás szinte egy rengeteg parkká alakítja át az uradalmat. Egymásután emelkednek a szükséges épületek; lassankint a cselédek is egészséges lakásokba költöznek és marháik is megfelelő istállókba jutnak. A szomszédos községeknek kiosztott területek ismét házi kezelésbe jutnak, az igáserő szaporodik, az ócska gazdasági eszközöket elegendő mennyiségben jóminőségüek váltják fel, idegen gőzgépek helyett mind a tíz kerületben uradalmiak végzik a cséplést. A takarmányfélék intenzivebb termelése lehetővé teszi a nagyobbmértékü állattenyésztést. A rendnek egykori híres ménese újjáalakul és az ország egyik legkitűnőbb angol félvér-ménese lesz. Az uradalom büszkesége lesz a gyönyörű gulya, a negyvenzezer darabból álló birkanyáj és virágozni kezd a sertéstenyésztés is. A kitűnő gazdálkodás bizonyságai az 1879-iki székesfehérvári és az 1885-iki budapesti országos kiállításokon nyert díszoklevelek, — nem is említve a többi bel- és külföldi kiállításokon nyert kisebb nagyobb kitüntetéseket. Azonban mig így elsősorban rendjének anyagi érdekei foglalják le a jószágkormányzót, azért kulturális munkája sem szünetel. Rendkívül nagy tevékenységet fejt ki különösen a népnevelés terén. Itt valósággal az alapvetés munkája várt rá. Egymásután építteti a modern kívánalmaknak megfelelő iskolákat és szervezi az új tanítói állásokat. Személyes utánjárásaival, buzdításaival, jutalmazásaival oda fejleszti a dolgot, hogy az 1879-iki székesfehérvári országos kiállításon már feltűnést keltenek az előszállási iskolák és Trefort minisztert ezen kijelentésre bírják : „Ez a népiskola ideálja!" — De ezenkívül a rendi intézetek kulturális munkájával is folyton közösséget érez és azt mindig éber figyelemmel kiséri. A munkában kifáradt, üdülésre szoruló tanárok számára az iskolai szünetek alatt vonzó, kellemes otthont teremt Előszálláson. így nyújt azután önkéntelenül is alkalmat rendtársainak, hogy egyéniségének kiváló értékét és szeretetreméltóságát megismerjék s így Supka Jeromos apáturnak 1891. február havában bekövetkezett halála után figyelmök ő reá irányuljon. Az apátválasztó káptalan 1891. április hó 2 án gyűl össze Zirczen s jelöltjei