Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

60 Balról az első oltárkép a bűn fertőjében fetrengő s az ördögtől láncokba vert világgömböt ábrázolja, amint az a sátánra nehezedik. A sátán jobb kezét fölfelé nyújtja, irgalomért esedezik a földről felhők közé emelkedő őrangyaltól, aki meg kezében örvendő s boldogságban úszó gyermek alakot emel. Egyik angyal a balsarokból kisugárzó fény felé mutat, a másik pedig liliomot tart kézében. A® baloldalon a földgolyó egy nőalakot szorít le, mellette bekötött szemű alak áll. Szerkesztés és színezés tekintetében igen sikerült alkotás ; megkapó természetességgel, szinte realisztikusan festett kép ; különösen az alsó rész kompozíciója és kivitele mutat mesteri tudásra. Az alatta levő kis kép Szent Ignácot ábrázolja, amint a Madonna kép előtt kezeit kitárva könyvből imádkozik. A fekete talárisból kivilágló átszellemült s a lelkiélet gyakorlásában elgyötört arcra esik minden fény. A jellegzetes profil arc nagy kopasz homlokot, mélyen fekvő szemeket s hatalmás orrot láttat. Komoly áhítat. Gyönyörűen illeszkedik a keretbe, mely minden felől a bűnnel való küzdelmet foglalja magában. A bal második oltárkép a keresztre feszített Ügvözítőt ábrázolja Szt. János, Szűz Mária és Magdolna alakjaival. Rendkívüli hatású kép nemcsak tárgyánál, de a remekül megoldott festői feladatánál fogva is. A nap elsötétülése folytán keletkezett homályból emelkedik ki a kereszt az Üdvözítő dicsfényben ragyogó alakjával. Érdekes problémát is megoldott itt a művész, mikor az Üdvözítőt nem elernyedt és lóggó testtel, hanem a szörnyű fájdalom hatása alatt egész vízszintesre emelkedő kezekkel s kifeszített karokkal ábrázolta. A legszebb szinhai moniában gyönyörködhetünk a levegős mély hátterű képen. A remek ruhafestés, mely a ruha finomságát és durvább voltát elárulja, a lelki gyötrelmek óriási, szinte páthoszig emelkedő kifejezése drámai lüktétésűvé teszik a képet. A kis oltárkép Szent Józsefnek mellképét ábrázolja, amint a csecsemő Jézus liliomot tartó, pólyákon nyugvó alakját végtelen, kedves szeretettel szemléli. A kis Jézus jobbjával a szent szakálán babrálgat. Szent József komoly. zsidó arc, de tele megnyerő vonásokkal. A szeretet és alázat nyilatkozik meg rajta. A tornyok alatti kis kápolnák egyikében sz. Alajos, a másikában sz. Imre olaj festésű oltárképe látható. Elég ügyes és áhítatot keltő kép mindegyik, de a templom többi olajfestményeivel nem állják ki a versenyt. IV. A templomok szobrászati díszítése. A templom és sekrestye szobor müvei. A templomokat, sírokat a szobrászat alkotásaival díszíteni a legrégibb idő óta szokásban volt az egyházban. A román templomoknál a szobrászat organikusan csak az épület külsején talált helyet, egészen az építés szolgálatában állott, és túlnyomóan díszítő jellegű volt. A belső terek fölékesítése szobrokkal csak lassan