Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

i>8_ ján a ráncokkal és törésekkel érezteti a művész a selyem és bársony hatását. Amadéné mint Vánossy Antal és a templom jótevője került a fogadalmi képre. Mellette térdel egy szegényesen öltözött egyszerű asszony, oldalán viruló gyermekkel.

1 A lépcsőzetre festette a művész Vánossy apjának Lőrincnek jellegzetes ülő alakját ; az előtte térdeplő vándor alakja azt jelképezi, hogy Vánossy adományának hírére messze földről jönnek a templomba. A freskó bal szélén rongyosuháju férfit látunk, kinek kebeléből kígyó tör elé. A lelkiismeret furdalásától űzött embert jelképezi, akit majd a templom védőszentje fog bűneitől megszabadítani. A szentély boltozatának freskója eszményi kapcsolatban áll a főoltáréval. A menyországot ábrázolja, amelybe szent János lelke felrepül. Két arkangyalt látunk ülni a menyország bejáratánál: az egyik lakatot, a másik a győzelem pálmáját tartja kezében s jelzi, hogy szent János a gyónás pecsétjének szigorú megtartásáért nyerte jutalmul a menyországot. A szentély mennyezetén a menyországot ábrázolta a művész. Ibolyába hajló gomolygó felhőzet között a Szent Háromságot szemléljük távlati remekléssel megfestett szárnyaló angyalok hódoló csapatától környékezve. 1756-ból eredő följegyzés ezt mondja az oltár és szentély freskójáról: „Zeuxis ritka művészetével tündököl a festmény, melyet aki megnéz, annyira meghatja őt az élethűség, hogy eleinte bámulatra, majd vallásos elmélkedésre, végül pedig imára ragadtatik." Tényleg megkapó s a barokk korban ritka nyugodt fenségével hat. Semmi szenvedélyes páthosz a főoltár freskóján, remek színharmónia, sikerült szerkezet a csoportosításban, tökéletes teknikai tudás s gyengéd, megtört szinek uralkodnak a két freskón. Egyetlen modorosság tán az összes festményeken az angyaloknak a képekből kilógó mezítelen alsó lábszárai. A templom hajójának első lapos bojtívére tárgyat a magyar nemzet történetéből választott a művész. Szt. István koronáját s vele együtt országát ajánlja tel a Sz. Szűznek. A második boltíven a hittérítés munkáját mutatja be a festő, melyet az egyház a világ minden fajú népe között végez. Szerecsen, kínai és indiai bennszülöttel jelzi a pogányságot s koronás európai nővel a keresztény civilizáció eszményítő hatását. A kórus mennyezetére angyalok karát festette a művész hárfa, síp és tympanonnal; oldaldísz gyanánt pedig különböző hangszereket és hangjegyeket csoportosított össze. A három utóbbi freskó szerkezetileg tökéletes technikai tudást árul el, de a kivitelben nem éri el a szentély freskóit. A szinek is keményebbek. Mindamellett egy festő agyában kellett az összes freskóknak megszületni, legfelebb tán az utóbbi három freskó kivitelét bizta a mester segítőtársaira. Ily szerves egészet kifejező alkotás csakis egy emberben alakulhat ki. Bár az is lehet, hogy a tárgyat a jezsuiták készen adták feladatul a művésznek. Maulpertsch Antal volt-e a freskók megalkotója, vagy más vele egykorú mester egész határozott bizonysággal nem dönthetjük el? Legíölebb abból következtethetjük, 1 V. ó. Dr. Lauschmann: A ciszt. szfehérvári temploma, 23-29 1.