Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

48 A másik ok, amiért a mai napot megülni kötelességünk volt, az a fontos nevelői mozzanat, melyet az önképző volt tagjai, az önképzés terén kifejtett nemes példájukkal a mai serdülő nemzedéknek nyújtanak. Ha végig olvassuk az önképzőkör volt tagjainak névsorát, országos hirü államférfiak, tudósok, költők, városunk, vármegyénk s az ország vezető férfiainak tiszteletre méltó neveivel találkozunk! íme kedves tanuló ifjak, a követésre méltó példák egész sorozata! Nem azzal dicsekszünk, hogy e jeles férfiakat intézetünk nevelte államférfiakká, tudósokká, költőkké, a társadalom vezetőivé; mert ez Isten után egészen az ő lankadatlan, kitartó szorgalmuknak, az akadályokat leküzdő erős akaratuknak s jellemszilárdságuknak érdeme! Intézetünk és az önképzőkör hatását inkább abban látjuk -és ezt kötjük ezen lélekemelő ünnep tanúságaként lelketekre: Itt ültették szivükbe a mély vallásos meggyőződést és a törvénytiszteletet, az elnyomatás nehéz napjaiban s a későbbi nyugodtabb időkben itt tanulták meg forrón szeretni a hazát, hogy Istentől nyert tehetségeiket kiművelve édes hazánknak hasznos önzetlen polgárai legyenek: itt tanulták meg, hogy a munka nemesít, itt a munkaszeretetét! Ti is, kedves tanítványaink, kövessétek derék elődeitek nemes példáját. Őrizzétek meg sziveitekben szent vallásunk tanait, tiszteljétek a törvényt, szeressétek a munkát, s ha kötelességeiteket lelkiismeretesen teljesítitek, akkor ti is önzetlen, hasznos fiai lesztek édes hazánknak! Midőn mélyen tisztelt Vendégeinket s az önképzőkör volt tagjait szivem egész melegével üdvözlöm s megjelenésükért köszönetet mondok, mai gyűlésünket megnyitom, s kérem a főjegyzőt a mult gyűlés jegyzőkönyvének felolvasására. Kenessey Pál, VIII. o. tanuló, főjegyző a szépen fogalmazott jegyzőkönyvet és titkári jelentést olvasta föl ezután, mire Mészáros Gyula, VII. a mai jól ismert, kedves Mészáros Amandunknak minden szív mélyébe ható „Köszöntésé"^ (1. föntebb) szavalta el. A szavalat végeztével minden szem a jelenlevő óda költőnek jóságos arcára irányult és lelkesen megéljenezték azt a férfiút, kinek Isten után legtöbbet köszönhet a mi körünk! Lauschmann László, VIII., másod-alelnök olvasta föl ezután tartalmas értekezését „Az önképzőkör múltja- és jelené"-ről. Most következett a gyűlés egyik legérdekesebb pontja, midőn az „öreg diákok kara" lépett a dobogóra s az ünnep keretébe oly kiválóan beleillő, kedves dallamú nótát énekelte: (Igló város . . .) „Ós Fehérvár ködbe vész, Öreg diák visszanéz, Szomorúan visszanéz, Ami itt volt, csak álom volt, Csak mese volt az egész, Öreg diák visszanéz!" (Irta Farkas Imre, férfikarra alkalm. FrycSaj R.)