Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

39 Gyenge virágokat ápoltunk, lelkünknek virágait, hogy ezek kifejlődve egykor életünk gyönyörködtessék, illatuk bájával lényünket betöltsék s bennünket ezáltal boldogítsanak. Rózsás kertet műveltünk, melyben minden rózsa az ifjú lélek fesledező tehetsége; ápoltuk ezeket, s szabadjon mondanom, talán némileg ki is fejlesztettük a bimbókat, melyek egykor hivatva lesznek nemcsak személyünknek, de az egész társadalomnak virágozni .... S ha végre megengedik, hogy szerény személyemnek is szentelhessek egynehány rövidke szót, úgy szabadjon azon érzelmemnek adni kifejezést, miszerint ezen napokat, melyeket mint eme kör első alelnöke az önök társaságában eltölteni szerencsés lehettem, életem legszebb napjai közé fogom sorozni s örömmel fogok mindenkor visszatekinteni arra az időre, melyben önök megtisztelő bizalmukkal megajándékozni méltóztattak. Midőn végre köszönetet mondok szives elnézésük és támogatásukért, azon igéretemet adom zálogul, miszerint ez intézet falain kivül sem szűnöm meg a kör tagja lenni, s önöket is csak arra kérem: tartsanak meg továbbra is szives jóakaratukban, barátságos emlékezetükben!" így beszélt valaha a mi kis körünkben Magyarország jelenlegi kultuszminisztere! A következő évben már a kör jótevői között látjuk pályatételével: „Minő szerepet játszottak a magyar főnemesség tagjai irodalmunkban?" Pár évvel később testvéröcscsét, Zichy Gyula grófot is ott találjuk a munkás tagok táborában. Első szavalatáért (Szózat) elismeréssel adóznak a birálók s gyakori föllépésével annyira emelkedik, hogy Sárosi „Ingeborg önszületése napján" c. gyönyörű költeményének elszavalásáért egy arany jutalmat nyer. Egy ideig körünk alelnöki székében is ült Pécs városának nemeslelkü püspöke. Néhány év múlva még egy Zichynek, Ráfael grófnak nevével is találkozunk, ki szintén nyer egy alkalommal pályadíjat szavalatával és a körnek II. alelnöke. A szépirodalmi jegyzőkönyv még sok ügyes írónak és kezdő poétának őrzi első kísérleteit, kik közül ma már jó névnek örvend pl. Szemlér Ferenc. Mint szorgalmas működő tagokat ide soroljuk még a következőket: Závodnik Ferenc, Gaál Ernő, Schnetzer (Szilágyi) Imre, Hordóssy Endre, Schlammadinger Jenő, Guitmann Gyula, Dornis István, Pálfy István stb. A mellékelt névsor feljegyzi a többi érdemes munkások neveit is. Az ünnepi gyűlések száma igen nagy; Deák Ferencről minden évben emlékeznek, megünneplik Arany halálának évfordulóját, s a két legkedveltebb költőnek, Vörösmartynak és Petőfinek emlékére gyakran rendeznek zártkörű és nyilvános ünnepélyeket. Március 15-ét a nyolcvanas évektől kezdve eleinte csak kisebb, később már mindig nagyobb méretekben, de mindig lelkesebben ülik meg. Jókai Mór tiszteletére is rendeznek díszgyülést, valamint később Kossuth halálakor is. Hogy az inté:étből távozókat mily szoros kapocs fűzi a körhöz, mi sem bizonyíthatná nyomósabban, mint hogy a légi tagok igen gyakran megjelennek később is a gyűléseken. Leghívebben és legmelegebben nyilatkozik meg a vonzalom a fia-