Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

32 költeményeken és novellákon kivűl drámai kísérletekkel, történelmi, nyelvészeti, esztetikai munkákkal, sőt műfordítással is. Sőt Lauchs elnök egyenesen a komolyabb, értékesebb prózai munkásságra utalja a kezdő munkásokat, midőn a szerelmes versek túlságos felburjánzását akarja elnyomni. A szavalás elméletével is foglalkoznak egyesek és bár a régi iskola elvei, mint pl. a taglejtések halmozása, bizonyos rétori tónus a bírálatokból következtetve érvényben lehettek ugyan, de az egyéni jó izlés és helyes irányítás jelentős eredményeket hoznak létre a szavalás, vagy — mint a régiek mondják — szónoklat terén. Hogy az irodalmi irányzatokat megismerjek, szépirodalmi lapokat is járatnak a tagok számára. (Kezdetben Arany „Koszorú"-ját, később a Fővárosi Lapokat.) Az egész működést a nemzeti nyelv és művelődés szeretete, szóval a hazafias érzés lengi át. A szavalatok leginkább Vörösmarty, Petőfi és Tompa hazafias költeményeiből kerülnek ki, mint a „Honfidal", „A rab", „Hontalan", „A hazáról", „Élő szobor", „Ledőlt szobor" stb. Ez érzések első, nagyobb szabású megnyilatkozása a Széchenyi-gyászünnep, mellyel a „legnagyobb magyar" emlékének adóznak halála évfordulóján. Ez a kegyeletes emlékezés hagyománnyá fejlődik a jövőre nézve, amennyiben a kör minden kiváló hazafi, író és költő halálát meggyászolja egy-egy gyűlés keretében, néha alkalmi vers és emlékbeszéd kíséretében. „Gimnáziumunk eme másodiskolájában" —-• mint a kört az 1862/3-i értesítő nevezi —- számos, később kiváló egyén, szónok, politikus és költő kezdte meg az első szárnypróbálgatást. Valamennyit nehéz és hosszas lenne fölsorolni, ezért csak pár példát lássunk mindjárt a kör első korszakából. Midőn 1863-ban a hetedik gyűlésen Wekerle Sándor elszavalja Vörösmarty „Salamon"-ját, társai és bírálói már fölfedezik benne a „hivatott szónokot", csak taglejtéseit kifogásolják egyesek. Első költeménye, „N . . ,-hez" -— sajnos elveszett, de jóizű „Pipadal"-át, valamint sikerült Anakreon-fordítását őrzi a régi „szépirodalmi jegyzőkönyv". Mint a kör érdemes alelnöke is megörökítette nevét. Vele működött a körben, mint szorgalmas jegyző Günther Antal, volt igazságügyminiszter, két évvel később pedig ugyanezen hivatalban Schmidt József ny. államtitkár, több pályadíjnak nyertese. Mindhárman élénk részt vettek a kezdet nehéz munkájában. Az önképzőkör első fellépése, megnyilatkozása a nagyközönség előtt a „ Vörösmarty-Ünnep" volt 1866. május 7-én a vármegyeház termében, Banekovics János „dicsbeszédet" mondott, Vekerle „A vén cigányt", Purger (Kuthy) József „Az árvízi hajóst", Kiss János „A magyar költőt" szavalta, Janny József az énekkart vezette; Kupritz (Endrődi) Sándornak ez alkalomra írt költeménye pályadíjat is nyert. Kétségkívül a jobb idők virradásának előhírnöke volt ez a nap! A vén cigány jóslata nemsokára beteljesült: egy év múlva eljött a várva várt ünnep, megtörtént a kibékülés a nemzet és uralkodója között; Vörösmarty tolmácsa, a szavaló pedig később a nemzet vezérlő férfiává lett. Ez ünnepen tűnik fel először az újabb magyar költészet legkivájóbb alakja,