Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1910

2$ Ötven év után. Irta: Endrődi Sándor. Nos fiuk, hát nem örültök? Hej, azóta sok viz elfolyt, Újra köztetek vagyok! Nagyot fordult a világ, Visszahoztam tünt időtök Mássá lett a sziv, az élet, Tavaszát, a — tegnapot. Szerelem, hit, ifjúság! Rügyfakadás, rózsanyilás, Innen-onnan elpusztulnak Álom, emlék ide von; Mind a régi istenek, Lelkemben a régi jókedv, S jönnek gőgös új istenkék Játszi dal az ajkamon. A jd régiek helyett. Visszaszállottam közétek, S mig mi, öreg hűségünkkel Mint fészkéhez a madár, Félreállunk hallgatag: Pedig az én tegnapomnak Ők merészen felnyomulnak Majdnem ötven éve már S mind jobban hódítanak. Szárnyam ugyan megkopott, és No, de azért soh'se féljünk, Dér lepte be szöghajam, Majd elválik: kik ezek? De köztetek megifjodom, Uj világot alkotó, vagy S felujjongok boldogan. Trónbitorló istenek? Öreg város, vén iskola, Addig is, mig harcuk eldől Ti nagymultu szent falak .— S bősz divatjuk ront, vakit: Megölellek a szivemmel Ne feledjük, becsüljük meg S ifjú tűzzel áldalak! Multunk tanulságait. Valamikor itt kezdtem el S fé'iye mellett bátor hittel Egy-egy álmot szőni én, Menjünk végzetünk felé, S földi árnyban itt hajszoltam Küzdve, tűrve, vérző szivvel, Mindazt, ami égi fény. Mint ezt Isten rendelé. Itt tanultam megszeretni Oh, hiszem, hogy ami bennem Mindazt, ami szép, csodás, Itt valaha lobogott: Ajakamról itt hangzott el Az a szent tüz nem hamvadt el, A legelső vallomás — Bennetek is fellobog — Hozzád, dicső, szent Költészet, És ahol most én borongva Örökifjú, égi lény, Nézek szét a multakon : Itt tördeltem zengő rimmé Ti a jövendők győzelmét Első vallomásom én! Zengitek majd egykoron!