Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1909

4 lésre, de hogy róla a jelen nemzedék szervezetének égészen megfelelő mértékben történik-e gondoskodás, az már más kérdés. Az általános vélemény, úgy látszik, a testi nevelés'szempontjából a mostani állapotnál többet, jobbat kíván és sürgeti annak fejlesztését. Amennyivel becsesebb a lélek a testnél, annyival fontosabb annak nevelése, kialakítása. Mivel pedig a lélek sokkal titokszerűbb s nemesebb valami, mint a test: képességei, működései kevésbbé nyilvánvalók, nevelésének eszközét megtalálni és alkalmazni már nehezebb feladat. Úgy szólván állandó a vita, melyik e végből a leghelyesebb út. Abban közös a megegyezés, hogy a gyermekeket tanítani, a gyermekeknek pedig tanulniok kell. De hogy mit és hogyan tanuljon, a tanulásnak mi legyen végcélja, e körül folyik a folytonos szóharc. A tanítás tárgyát illetőleg a középiskolákban más a nagyközönség és más a hivatásos tanítók véleménye. A közönség folyton a gyakorlati ismereteket sürgeti és azt szeretné, ha a középiskolát elvégzett tanulónak legalább annyi képessége volna a megélhetésre, mint a felszabadult iparos tanulónak. Ha valakinek ez a célja, akkor végeztessen gyermekével szakiskolát; a középiskola a magasabb intelligenciájú életpályáknak csak előkészítője. Aki elvégezte, annak igenis joga legyen bármilyen életpályát választani, amelynek betöltéséhez azonban még további ismeretek is szükségesek. Egészen más kérdés az, miféle tanulmányokból álljon az az előkészítés. Ebben a kérdésben már a szakemberek is két részre oszlanak s ez az eltérés a gyakorlatban is kifejeződik. Vannak, akik a tanulmányok gerinceként a klasszikus nyelvek tanulmányozását és a velük rokon tantárgyakat teszik meg. Ennek az iránynak a gyakorlatban kifejezője a gimnázium. A másik irány a természettudományokra fordít nagyobb gondot és időt; ezt teszi a reáliskola, A tudományok fejlődése és a korszellem határozottan az utóbbi iránynak kedvez. Ennek népszerűségét különösen növeli az a körülmény, hogy a modern nyelvekkel kapcsolatos természettudományos tanításnak a gyakorlati élettel való összefüggése szembetűnőbb, mint a régi és ép azért maradinak látszó klasszikus tanításnak. Ezen irányzat folytán a gimnáziumban is a természettudományok tanítása terjed, még pedig a görög és latin nyelv rovására. De hogy ezek teljesen kiküszöböltessenek, attól ma még nagyon messze vagyunk. Ez a szándék majd akkor valósulhat meg, ha a görög és római alapokon nyugvó kulturánkat a természettudományok haladása újjal, tisztán természettudományos műveltséggel fogja helyettesíteni, amihez nagy időre van szükség. Hisz évezredek munkáját kellene pótolni. És ennek teljes sikere annál kétségesebb, mert az még nincs kipróbálva, vájjon a természettudományoknak van-e akkora kulturális ereje, mint a klasszikus tanulmányok öszszességének. Különben is az egyes tantárgyak, tanulmányok megítélésében nem szabad egyoldalúaknak lennünk. Nem csak azt kell tekintenünk, milyen ismereteket sajátítunk el, hanem a tanulás közben kifejtett szellemi tevékenységet is s a belőle