Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1909

17 Az egysejtű moszatoknak, az egyszer gyilkos, máskor hasznos baktériumoknak parányisága mennyire megfelel életkörülményeiknek. A moszatok vízben, a baktériumok szerves szövetekben élnek; amazokat testük kicsisége védi, hogy a víz mozgása szervezetüket szét ne szaggassa; emezek pedig parár.yiságukban egész könnyen behatolhatnak a szövetek belsejébe és végezhetik romboló munkájukat. — Miért van a tulipánnak és rokonainak a gyökér mellett hagymájuk is? Megadják a feleletet hazájuknak, Nyugat-Ázsia füves térségeinek éghajlati viszonyai. E steppéken a rövid esőzés után tartós szárazság következik. A száraz időszak alatt a tulipán hagymájával a föld alá rejtőzik, hogy ki ne száradjon, de ekkor már teljesen kész, hogy az eső megjöttekor azonnal kivirítson. Hisz nálunk is, amint csak lehet, kitolja fejét és a hidegben is gyorsan nő, mert építő anyaga a hagymában már megvan. Kifejlődve hatalmas leveleivel ujabb tartalékot gyűjt és azután csakhamar elhervad. Mintegy figyelmeztet: ősi honában vége az esőnek és jön a mindent leperzselő szárazság. Az állatvilágban hányszor halljuk a tevéről: a sivatag hajója. Ugyan miért? Mert a hajó szerkezete a vízhez, a tevéé a sivataghoz van alkalmazva. Színével beolvad környezetének szürkeségébe; magasan ülő fejének messzelátó tekintete elhat a pusztaság végtelenségébe; lábai hosszúak és a paripa gyorsaságával méri a forró homokot, a talpa kérges, hogy a forró homok ne égesse és benne le ne süppedjen. Eledelként a tüskés kóróval is beéri, mert a sivatag az oázison kívül mást nem terem, szomjan pedig napokig is el van. Tartalékvíze gyomrában, tápláléka zsírpupjában van és ezáltal a sivatag két legnagyobb veszedelme: az éhség és szomjúság ellen egyaránt fel van szerelve. — Nézzük a ragadozó madaraknak, a sasnak vagy sólyomnak szervezetét és életmódját. Nappal és élő állatokra vadász. Szárnyai, repülő izmai fejlettek, hogy rejtőzködő prédáinak keresésében ki ne merüljön; szemei, miként a messzelátó, a közeli és távoli látásra egyformán beállíthatók ; csőre vág, mint az olló, karma gyilkol, akár a tőr. Mikor kiszemelt zsákmányára ráveti magát, már ütésével is megbénítja és azután sarlós karmaival, melyek önkénytelenül mélyednek az áldozat testébe, megöli. Siet a gyilkosság helyéről, hogy tetten ne kapják és elrejtőzve költi el csőrével feldarabolt prédáját. A koncentráló gondolat mindenütt ugyanaz: a szervezeteknek az életviszonyokhoz való alkalmazkodása, célszerűsége. És a természetben rejlő eme célszerűség kétségkívül művészi vonás és végokában ismét csak az Isten eszméjéhez vezet. Ezt, mint végokot a tiszta mechanisztikus világnézet sem nélkülözheti. Hisz még azon biológiai jelenségeknél is, melyek miként az óra járása, fizikai és kémiai törvények alapján elég világosan megfejthetők, szükségünk van valami rendezőre. Enélkül magának a gépezetnek célirányos összeállítását és a megfelelő erőknek alkalmazását meg nem érthetjük vagy pedig a véletlenhez kell folyamodnunk. De véletlen a természetben, ahol minden törvények szerint igazodik, nincs és nem is lehet; igazában nem is egyéb e feltevés, mint tudatlanságunk palástolása. 2