Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

Hamzus Gellért 1842—1907. Szomorúsággal kezdtük az iskolai évet. A beírások első napján szept. 2-án vettük a lesújtó gyászhírt, hogy Hamzus Gellért rendtársunk, nyugalmazott tanár Előszálláson, ahova május végén üdülni ment, visszaadta nemes, szép lelkét Teremtőjének. A gyászhír nem ért bennünket váratlanul, el kellett reá készülve lennünk; mégis a testvéri szeretet mély meghatottsága, fájdalma fogta el lelkünket, mert a megboldogultban igaz, szerető testvérünket vesztettük el, aki egy volt velünk, osztozott örömünkben, bánatunkban egyaránt. De nemcsak a mi bánatunk volt nagy, elvesztvén benne házunk díszét, intézetünk hervadhatatlan érdemekben megőszült nyugalmazott nesztor tanárát; hanem a szomorú hír hallása, vagy olvasása bizonyára a benső fájdalom és őszinte részvét érzelmét keltette a volt tanítványok hálás szívében is. A házunkra kitűzött gyászlobogó néma beszéde ismerőseinek és jóbarátainak adta tudtára, hogy amit oly félve vártak — mert tudtak súlyos betegségéről — immár valóra vált. A testvéri szeretet és az elhunyt erényeinek tiszteLete vezeti tollúnkat, hogy e helyen pár jóillatú virágszállal emlékét megőrizzük. Hamzus Gellért Egerben látta meg először a napvilágot 1842. január 17-én. Atyja : Ferenc, szorgalmas szűcsmester volt, maradéka az Egerben letelepült s kereszténnyé lett törököknek; édesanyja: Kocsor Júlia, áldott lelkű, szelíd nő, aki két gyermekét: Károlyt — a mi későbbi Gellértünket — és leányát, Rózát nagy gonddal, isteni félelemben, vallásosan nevelte. Hamzus Károly úgy elemi, mint középiskoláit Egerben végezte, mint a ciszterciták jónevű főgimnáziumának rendszerető, engedelmes, szorgalmas, jó tehetségű, kissé zárkózott, komoly kedélyű növendéke.