Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

6 Mert hiába, az esztetikai élvezetek legnemesebbike s legfenköltebbike az emberre, hogy a testnek tiszta alakját lássa ? Ezt pedig a szoborművek mutatják. A szobrászatnak legfőbb tárgya az ember, utána minden élőlény : állat- és növény; célja egyszerre s igen egyszerű eszközökkel elérni azt, hogy elhihessük, hogy a mozdulatlan s lehellet nélküli alkotások élnek, lelkesek, egyéniek. Ámbár a szobrászat eszközei egyszerűek, mégis míg a szobormű létrejön, az anyag szerint sokféle technikát kell alkalmaznia a művésznek. Első sorban ismernie kell a szobrásznak az emberi test alkatát (structura); mert a szobornál az anatómiai hibát könnyebb észrevenni, mint egy festménynél, amelyen az ügyes színkezelés a nem kellően megfestett részeket eltakarhatja.!) „A görög szobrász, aki a test formáinak ismeretét nem az anatómia tanulmányozásából, hanem a meztelenül gyakorló ifjak folytonos szemléléséből merítette, akkor is, midőn ruhásán ábrázolta alakjait, — modern társánál előnyösebb helyzetben volt; munkáját a görög ruha célszerű volta mindenkép elősegítette."

2) A modern szobrász anatómiát tanul és modelleket készít. Mindenek előtt lerajzolja tervezett művét. Azután nagyobb szobroknak kicsinyített agyagalakját (modell) mintázza meg kezével és kis fakésekkel. Kisebb szobroknál viaszt is alkalmazhat modell készítésre. A modellre szükség van már csak azért is, hogy a készítendő szobornak hatását előre láthassa. „A szobrászati művek anyaga kezdetben fa volt s a görögök is első istenképeiket fából faragták". A fafaragású szobrokat (Xoanon) készítették a középkori szobrászok is s különösen a szárnyas oltárok díszítésére használták. Hires fafaragók voltak a nürnbergi mesterek, kik közül Veit Stoss magaslik ki. Nálunk a szepességi szárnyas oltárok ismeretesek. A fából faragott szobrokat be szokták festeni. A színeket, kréta és mézkeverékből készült alapra rakják. A ruhának egyes részeit s a diszítményeket cinóber-arany alapon is festették. A tölgyfa-faragványokat szabály szerint nem festették be. Ez a szokás még mai nap is dívik a faszobroknál. A mészkő, márvány és gránit szobrokat megtaláljuk már a legrégibb népeknél. A márvány technikáját a görögök fejlesztették tökélyre. Ők nemcsak a fa-, de a kő- és márványszobrokat is színezték (polychromia). E színezés a márványszobroknál igen diszkrét és konvencionális s nem törekszik a valóság színeinek hű utánzására. A szobor festetlenül hagyott részeit úgy látszik, viasszal és olajjal kezelték, hogy a márvány vakító fehérségét szelídítsék.

3) A márvány természetes fehérségének meghagyása a renaissance szobrászaitól ered. Ujabban a nagyhírű drezdeni szobrász, Max Klinger, szakít a százados hagyománnyal s szobrait szines márványból is állítja össze. Hasonló kísérletet az 1901-iki párizsi kiállításon is láthattunk. ') Awin Schultz: Kunst . . . 193. 1. 2) Dr. Láng Nándor: A görög művészet története. 235. 1. stb. 3) Dr. Láng N. : A görög művészetek története.