Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

6 irántuk. Áldott anya volt, ki megmérhetetlen szeretettel ölelte keblére, vette gondjaiba gyermekeit. Szelíd lelkülete, nemes szíve, nyájas modora, szíves vendéglátása miatt mindenki szerette, a szegények különösen, mert egyet sem eresztett el vigasztalás nélkül; a krajcárt vagy kenyeret rendesen valamelyik gyermekkel adatta oda. Imádkozni tőle és atyjuktól tanultak. Ez a jó lelkű anya, sokat betegeskedett, nagy fájdalmai voltak, sokszor hétszám ágyban fekvő beteg volt. Kimondhatatlan türelemmel, panasz nélkül, Isten akaratában való megnyugvással viselte súlyos helyzetét. Hogy Ferenc fia pappá, még pedig cisztercitává legyen, ő óhajtotta leginkább; de nem sokáig örülhetett neki. Csak két évig láthatta tarka ruhában. Hadd álljanak itt a szerető gyermek szavai e korból, melyek legszebben rajzolják az anya és fia közti viszonyt: »Ha haza mentem látogatóba, rendkívül örült, felette boldognak látszott, ölelt, csókolt, mindennel elhalmozott. De hát magamról mit mondjak? Oly vegyes érzelmek foglalták el szívemet, hogy azokat leirni lehetetlen. Repültem haza a szerető gyermek erős vágyódásával, mohóságával, remélve, hogy az eltelt idő alatt édes anyám egészsége javult vagy tán helyre is állt és találtam a lassan haldokló anyát! Szívem elszorult ilyenkor, sírva borultam keblére; ő azt hitte, hogy a ritkán-látás örömének könyei hullanak szememből s csak annál boldogabb volt. Legyen áldva érte a gondviselés, hogy másnak titkaiba bepillantanunk nem enged!« 1859. aug. 25-én váltotta meg hosszú szenvedéseitől a halál. Pap fia Zircről csak a temetés napjára érhetett haza. Ily példás családi életben növekedett testvéieitől szeretve s szeretetöket gyengéden viszonozva a kis Ferenc. A ciszterciek gimnáziumába kerülve Juhász Norbert, Schiil Athanász, Rezutschek Antal igazgató, a későbbi apát, Szvorényi József (a magyar nyelv tanára), Mezner Rudolf, Kristofcsák Ferenc voltak kedves tanárai. Különösen Juhász Norbert, Szvorényi József és Kristofcsák Ferenchez ragaszkodott mély tisztelettel és meleg szeretettel. VI. oszt. tanuló korában, mivel neveltetése is olyan volt, hajlamai is vonzották, édes anyja óhaja is az volt: cisztercita növendéknek jelentkezett s bár bizonyítványa rendben volt, az orvos is egészségesnek mondotta, mégis jobb szemének gyengesége miatt ekkor nem vették fel. 1856-ban az érettségi vizsgálat sikeres letétele után Haas Mihály tanker. főigazgató buzdítására Budapestre ment, hogy a tudomány-egyetemen a latin és görög nyelvből a tanári pályára készüljön. De szegény fiu levén, szülei elegendőkép nem segíthették, a szerencse sem kedvezett neki; sem tanító-nevelői állást, ügynevezett conditiót nem tudott szerezni, sem a megígért ösztöndíjat nem kapta meg. Ekkor elhatározta, hogy régi vágyát követi,