Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

126 6. »Vörösmarty emlékezete.« Irta és szavalta Csima Jenő VII. o. t. 7. Vörösmarty M. »Szilágyi és Hajmási.« Szavalta Hild Péter VII. o. t. 8. »Vörösmarty és Fehérvár.« Felolvasás. Tartotta Szegő Miklós VIII. o. t. 9. Vörösmarty M. ^Elhagyott anya.* Szavalta Leszlaner Gyula VIII. o. t. 10. »Szózat. Énekelte az önképzőkör ifjúsága. Ezután a tankerületi főigazgató Úr őnagysága a következő beszédet intézte az ifjúsághoz: Kedves Ifjak! Örömmel hallgattam végig az önképzőkör mai gyűlésének lefolyását, már csak azért is, mert bizonyságot szereztem arról, hogy ezen önképzőkör működése egészséges, helyes irányban halad s munkássága kielégítő. Az önképzőkör feladata igen fontos s ezt a fontosságát speciális jellege adja meg. Az iskolában előadott tárgyakat mindenkinek egyformán meg kell tanúlnia, aki művelt ember akar lenni. A természetrajz megismertet az ember szervezetével, az emberi test természetével. A filozófiában megismerkednek a gondolkodás törvényével, az emberi lélek természetével. Aki művelt ember akar lenni, annak meg kell ismerkednie az emberiségnek s abban a nemzeteknek történetével, az emberi gondolkozás legremekebb termékével, a nyelvvel és a nyelvekkel, továbbá azok irodalmával. Istenhez való viszonyunkkal a vallástani tanulmányok ismertetnek meg. — Ezekben nem határoz a hajlam, vagy a tehetség, mert az nem léphet a művelt emberek sorába, kinek ezekhez nincs hajlama vagy tehetsége . . . Hogy tehát tere legyen az ifjúnak, hogy azt a tárgyat választhassa, amihez kedve, amire rátermettsége, tehetsége van arra való az önképzőkör. Ezért van, hogy az ifjú önként nagyon szívesen foglalkozik azon tantárggyal, melyhez leginkább vonzódik . . . Ez az önképzőkör első eredménye, t. i. az önképzés fejlesztése; már pedig ez feltétlenül szükséges, ha a közönségesnél nagyobb célt akarnak elérni. Az önképzőkör második eredménye az, hogy saját nyelvünk használatában könnyűséget sajátítsunk el . . . Mert bármily nagy tudás is féligmeddig holt kincs, ha valaki nem tudja alkalomadtán élőszóval, szépen kifejezni s így érvényesíteni . . . Épen ebben legnagyobb Vörösmarty, kinek nyelve csodásan szép, mint a mai gyűlés pontjaiból is láttuk. Az önképzőkör tehát alkalmas arra, hogy szóbeli és írásbeli előadás könnyedségét megszerezhessék . . .