Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

58 őt, kinek fejfául remek szoborművet állított a magyar hölgyvilág. Én láttam az ő koporsóját, melyben a nemzetünket mindig forrón szerető szíve pihen; láttam a magyar hölgyek szoborművét s imádkoztam jó királynénk lelki üdveért ott a koporsó mellett. A francia nagy író így irja le Erzsébetünk jóságát nemzetünk iránt: »Mondják, a császárné mindent elkövetett, hogy férjét engedékenységre birja. Ismerte a magyarok irodalmát s beszélte nyelvüket; és több rokonszenvvel viseltetett a magyar nemzet iránt, mint a bécsi kancelIaria^

1 Talán a nemzetünk nagy szenvedése hozta közel a felséges asszony szívét, mely szintén tele volt szenvedésekkel. A rokonkeblek közelsége volt ez. Maga Erzsébet királyné nyilatkozott meg, midőn Andrássy Gyula gróf miniszterelnöknek azt mondotta: »Én önnel bizalmasabban beszélek s megmondom, mit nem mindenkinek mondanék meg: — lássa, ha a császár dolgai Olaszországban rosszul mennek, ez nekem nagyon fáj; de ha Magyarországon mennek dolgai rosszul, ez engem megöl.«

2 Hogy a kiegyezés létrejött, nagy része volt benne a mi jó királyasszonyunknak. Szívünk örömhúrjai rezdülnek mega fájdalom között is, ha a nagy Deák koporsójára gondolunk, melynél egy királyné rebegett imát s melyre egy királyné helyezett babérkoszorút. E megható jelenet elbájolta az angol írót: »Még ezen napokban is — mondja — amelyekbe sorsunk juttatott s amelyek oly telvék festői és meglepő történeti jelenetekkel: nehéz volna sok oly festőit és meglepőt említeni, mint aminőt szemléltünk, mikor Ausztria császárnője koszorút tett azon férfiú ravatalára, aki hazájának küzdelmét a Habsburgok egész hatalma ellen oly állhatatosan, oly bölcsen és oly teljes sikerrel vezette.« 3 Valóban feldobog a hazafi szíve: keblünk emelkedik, szívünk vére hevesebben lüktet, öröm fogja el lelkünket: érezzük, hogy ez a királyné szeretett bennünket I Méltó, hogy örökre hálásak legyünk érte Erzsébetünk emlékének. Deák művelt lelkének s magyaros szívének még egy szép vonását kell kiemelnem, Ünneplő Közönség, mely gyönyörűen illeszkedett egyéb feltűnő erényei közé; helyesebben: melyből valamennyi fejlődött s ez vallásossága. Az igaz s nagy magyar embert nem tudjuk már máskép elképzelni. Hiszen a léleknek a vallás adja meg az alapzománcot, melybe a többi erények, mint kedves képek, beleékelődnek, de úgy mindig, hogy ez az egészet egybefoglalja. Ilyen volt a mi nagy Deákunk. Hiszen a vallás csak szépíti s emeli a hazafiságot; a hazafiság érzelme pedig nem méltatlan 1 Laveleye Emil: i. m. 58. 1.) 2 Kónyi Manó: i. m. III., 437. I. 3 Forster Arnold : i. m. 7. 1,