Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903
56 Hallatlan valóban ekkora népszerűség. És mi tette Deákot ily naggyá? »Deák kezében semmi más erő s befolyást szerző eszköz nem volt soha, mint jog és igazságérzete, józansága s (politikai becsületességei 1 — Ezen erénye és egyszerűsége. Ő megszerezte nagy szellemével s óriás jellemével Magyarország alkotmányát; a mi kötelességünk, hogy ezt úgy, amint Deák reánk hagyományozta, megőrizzük. És e tekintetben soha nem lehetünk elég óvatosak. A jelen viszonyok között új Deákra volna szükségünk, ki mai alkotmányunkat megtisztítsa s ráfektesse az igazi Deák-alapokra. Ti vagytok édes hazánk reményei, Kedves magyar Ifjak! Értsétek meg e magasztos hivatást s felelősséget. Kövessétek, sajátítsátok el Deák nagy erényeit s méltók lesztek a magyar névre s a magyar szabadságra. Rangot, gazdagságot mindig visszautasított; sőt még a népszerűség s a tömeg tapsai sem ragadták el; tetteinek egyetlen rugója — hazaszeretete volt, s egyetlen jutalom, melyre vágyott — a teljesített kötelesség öntudata. 2 A király egy alkalommal kérdezvén Andrássy gróf miniszterelnöktől, »hogy nem tehetne-e valamit, mi a »haza bölcsének« kedves volna, ezt felelte: — Felséges Úr! Felséged kinccsel, hivatalokkal, címekkel rendelkezik, minden másért tehet sokat; Deákért Felséged nem tehet semmit.« 3 — Egy alkalommal drágakövekkel ékesített keretben arcképét küldötte meg Deáknak a király, s ő a képet megköszönte, de a keretet visszaküldötte. De Deák mostani teendőiteket is egyenes lélekkel jelöli meg. És Deáknak hihetünk. »Hogy reményeink egykor valósuljanak, nem elég akarni, írja ő maga, — tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát-, mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni... Szent érzelem a honszeretet s magasztos azon lelkesedés, mellyel a honfi kész vérét ontani a hazáért. De nemcsak vérrel s nem mindenkor vérrel szolgálhatunk a hazának... Minden perc, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat. 4 Ezek az ő szavai. Ne irigyeljétek, Kedves magyar Ifjak, az elmúlt idők korszellemét. Ifjú véreteket talán jobban feltüzelné a Kossuth harci riadója, 1 U. o. 61. 1. 2 U. o. 62. 1. 3 U. o. 63. 4 Kónyi M., i. m. III. 214. 1.
