Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

I 51 mánynak, művészetnek föntebb kifejtett módján való tüzetes művelése taglalta le rendes gyűlés keretében. Voltak azonban nyilvános és félnyilvános díszgyűléseink is, melyeket egyes nagy szellemek emlékezetének szenteltünk. Szeptember 20-án felújítottuk Kossuth Lajos emlékezetét. Október 11-én »az aradi tizenhárom« dicsőséges hazaszeretetét ünnepeltük változatos műsor szerint. E gyűlésen megjelentek Ft. Hamzus Gellért nyugalmazott s Bándy Boldizsár és dr. Tordai Ányos működő tanárok. Október 17-én az önképzőkör az egész ifjúsággal, a teljes tanárkar és előkelő, nagyszámú szülő és érdeklődő közönség jelenlétében Deák Ferenc nagy szellemének rendezett fényesen sikerült lelkes ünnepet az intézet dísztermében. A programm a következő volt: 1. »Himnusz.« Előadta: a főgimn. énekkara. 2. »Felolvasás.* Tartotta: dr. Vargha Dámján, a kör vezető tanára. 3. »Deák Ferenc emlékezete.« Irta: Mészáros Amand; szavalta: Hlavathy Imre, VIII. o. t. 4. »Deák Ferenc emléke.* Vegyes karra alkalmazta: Deák Gerő; énekelte: a főgimn. énekkara. 5. A »Deák Ferenc emlékezetérők írt legjobb VIII. osztályos magyar dolgozat felolvasása. Irta: Mohai Lajos. 6. »Éji látogatás.« Irta: Radó Antal; szavalta: Kenessey Gyula, VI. o. t. 7. a) »Magyar ábránd«. Greizinger Ivántól, (Op. 89;) b) »Bercsényi verbunkus,« Káldy-Csermák; mindkettőt hegedűn előadta: Márkusz János, VIII. o. t. Pataki István, VII. o. t. zongora kísérete mellett. 8. »Magyar nyelv.« Irta: Ábrányi Emil; szavalta: Bach Ferenc, VIII. o. t. 9. »Szózat.« Énekelte: a főgimn. énekkara. Az ünnepet délelőtt 9 órakor szent mise előzte meg. A vezetőtanár beszéde így hangzott: Ünneplő Közönség! Kedves magyar Ifjak! »Szerencsés nemzedék vagyunk mi, ma élő magyarok, — irja egy elsőrangú történettudósunk.

1 — Hazánk múltjának korszakos, század- s ezredfordulói szemünk láttára, gyors egymásutánban vonulnak el. Mindegyik egy-egy alkalom, hogy lelkünk a hála és kegyelet hullámaiban újra meg újra megfürödjék s tartalmában meggazdagodva, ideális törekvéseiben magasabbra emelkedve, egyre fokozódó erővel buzgólkodjék honfiúi feladataink megoldásán.« Ma is azért jöttünk ide össze, m. t. Hallgatóim: ünnepi ruhában hódolni akarunk drága hazánk egyik nagy fiának, talán a legnagyobbak egyikének, ki méltó büszkesége ezeréves nemzetiségünknek, méltó büszkesége 1 Békefi Rémig dr.: A pásztói apátság története, II. kötet. Előszó. 4*