Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

114 részesült. Ide tartozik a szent olvasó közös imádkozása október hóban s az élőrózsafüzér-társulat virágzása. Legszebben nyilatkozik meg ez a tisztelet az ifjak körében a Mária-kongregáció kebelében, mely a mult évben megalakulva s ezen iskolaévben megszilárdulva, magasztos ünnepségeivel, a vallásos szellem ápolásában, tagjainak jó példával, az istentiszteleti dolgok körül való buzgólkodásában, a szentségek használatában s a tanuló ifjaknak szükséges erények gondozásában, mindinkább kezdi árasztani áldásos hatását az egész intézet ifjúságra és arra a reményre jogosít, hogy mint a múltban s mint egyebütt, ugy a mi ifjúságunk körében is a jövőben a vallásos élet leghathatósabb emelője lesz. Emlékezetes klváltképen a december 8. és ánrilis 10-iki felvételi ünnep, melyen mindkét alkalommal Mayer Károly apátkanonok őnagysága, az intézet püspöki biztosa, végezte a megható s mély gondolatokkal teljes beszéd kíséretében a fáradságos szertartást az egész ifjúság s a tarnári kar jelenlétében az intézet templomában. Ezek a főbb mozzanatok s törekvések, melyekkel az intézet a tanulók szivében a hit s többi erények fiatal hajtásait ápolni, erősíteni, fejleszteni iparkodott. Hogy mennyire értünk célt, annak megítélésében legyen szabad egy ujabbkori, kiváló német pedagógiai irónak dr. Virgil Grimmich: Der Religions-unterricht an unseren Gymnasien. 259. szavait idézni: »Koránt sem szabad hinni, hogy a vallás-erkölcsös jellem kialakításában az iskola egymaga mindent megtehet: a család, az élelemadó, a közvetetlen erkölcsi környezet, művészet, irodalom és sajtó mind munkatársak, melyeknek jelentőségét nem szabad kicsinyelni.« »Míg a nevelés ezen nagyfontosságú munkatársai ellentétes vagy csak közömbös irányt követnek, kétségtelen, hogy az iskolától teljesen megnyugtató eredményt nem várhatunk.« »A vallásos nevelés sikertelensége sokszoros összefüggésben áll családokkal, hol naiv előkelőségből vagy szolgai emberfélelemből a vallásos nevelést elhanyagolják, szellemi táplálékot, oktatást és szórakozást hitetlen irodalomból, merítenek, mivel ezt finonabbnak és előkelőbbnek tartják, mint a. mi katholikus. Ha a szülők vagy helyetteseik az élelemadók nem találnak időt rá, hogy a rájukbizottak szellemi és erkölcsi fejlődésére és vallásos életér^ gondjuk legyen, ha olyan magatartást tanúsítanak, mely a tanulók vallásos meggyőződésével kirivó ellentétben áll, ha közömbösek az iránt, hogy választja meg a tanuló társait, hogy társadalmi vagy barátkozási hajlamait kielégítse, ha az ifjúságot körültekintés nélkül a maga dolgaira s foglalatosságaira hagyja és olvasmányaira semmiféle hefolyást sem gyakorol, ha ők. maguk a rájuk bízottakra a legkényesebb fejlődési években az élvezet-